Oldal 247 [247]
OCR
246 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN számukra útmutatást nem adhat." Ezt a képet azért árnyalja Wolfgang Ernst, ?? aki feltárta, hogy római szenátusban ugyan kétségtelenül nem volt klasszikus döntéshozatal, azaz nem volt formális határozathozatal egy pontosan megfogalmazott előterjesztésről és az arra épülő határozati javaslatról. Sőt még csak a határozatképesség mai értelemben vett ellenőrzésére sem került sor, és maga a szavazatok összeszámlálása is csak a látható többség megállapításáig terjedt. A végső döntéssel többé-kevésbé megfeleltethető sententia kialakításához szükséges véleményalkotás során mindig szükségszerűen volt egyrészt olyan meghatározó szenátor, aki mögé fel lehetett, kellett sorakozni, másrészt a végső sententia kialakítását az eljárást (discessio) vezető magistratus is képes volt befolyásolni oly módon, hogy mindaddig nem zárta le a folyamatot, amíg az elvárt eredmény be nem következett.?” Ez azért is fontos, mert amint látni fogjuk, a felsőoktatási intézmények testületei, különösen a szenátus és kari tanács a működés formalizáltságában, és kiemelten a döntéshozatali rendben meghaladja a kollegiális testületek kereteit, de magában a vitában, véleményformálásban és a döntéshozatal dinamikájában azokkal erőteljes hasonlóság mutatható ki." Ezen típusjegyek vizsgálata azért is indokolt, mert láthatóan vékony a határvonal a kollegiális és kollektív testületek között. Önmagában még az sem eredményez kollektív testületi jelleget, ha a kollegiális testületet esetlegesen határozathozatali jogosultsággal ruházzák fel, amennyiben a kollegiális testületek esetleges döntéseinek hatályosulásához az egyszemélyi vezető, illetve kivételes esetben felsőbb testület megerősítése szükséges, mert végső soron ezen aktussal válik határozata ténylegesen döntéssé. , A kollegiális határozat és a tényleges döntés közötti e viszony miatt nagy a veszélye annak, hogy a kollegiális szervek a testületi felelőtlenség fórumaivá válnak." Megvizsgálva a felsőoktatási intézményekben működő testületeket, megállapítható, hogy mindegyik olyan grémium, amely jogszabályban (különösen az Nftv.-ben vagy annak valamely végrehajtási rendeletében) vagy annak felhatalmazása alapján a szervezeti és működési szabályzatban (esetleg ez utóbbiból folyóan a részletszabályok tekintetében utasításban, ügyrendben) meghatározottak szerint működik, tehát intézményesített testület, és mindegyik besorolható a kollektív vagy a kollegiális testület fogalma alá. Sőt egyes esetekben mindkettő típusjegyeit magukon viselik. #1 Blasius, Hans: Der Rechnungshof als körperschaftlich kollegial verfasste unabhängige Einrichtung, Juristenzeitung, 45. évfolyam, 1990/20, 955. #2 Ernst, Wolfgang: im. 31-39. #3 Ernst, Wolfgang: im. uo. 294 Így abban is, hogy a kollegiális testület további lényeges ismérve a kompromisszumra való nagy fokú hajlam, a prejudikálástól való félelem, és a felelősségnek a gyakran az anonimitásból fakadó hiánya. (Blasius, Hans: i.m. 955.) #5 Szamel Lajos: 1982, i.m. 1-2.
