Oldal 229 [229]
OCR
228 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN rendszer bevezetése összességében konzerválja az intézmények alacsony fokú szervezeti és gazdálkodási autonómiáját, leginkább azért, mert csökkenti az intézmények felelősségvállalási képességét és lehetőségét ,?! csupán hatékonyabb forrásfelhasználáshoz tudja elvezetni az intézményeket, de a bevételszerzési képesség javítására már alkalmatlan.??? Mindez azt támasztja alá, hogy a kancellár szakmai felelőssége túlmutat azon a szinten, amely a jogszabályokban hatáskörébe utalt feladatok ellátásából következne. Különösen akkor, ha a kancellár valóban nem csupán a kormányzati akarat helyi végrehajtójaként, hanem egy korszerűen működtetett intézményt stratégiailag megalapozó vezetőként kíván eljárni. Ez utóbbi elvárás azonban nem következik a hatályos törvényi szabályozásból. Annak ellenére sem, hogy a jogintézmény kialakítása során visszatérő hivatkozás volt a jobbára ebbe az irányba mutató ún. német minta, noha ott az egyetemi kancellári rendszernek a szabályozása és megítélése korántsem tekinthető egységesnek." Igaz ugyan, hogy a hatásköröket tekintve vannak azonosságok és hasonlóságok, de a korábbi megoldástól eltekintve a funkció mára már az intézményen belül (gyakran nem is kancellári pozíción keresztül) valósul meg. Lényeges további 21 Berács József et al.: 33. 222 Berács József et al.: uo. 25 A német tapasztalatok alapján az alsó-szászországi felsőoktatási törvényből, vagy éppen a berlini Humboldt Egyetem saját szabályzatából kivezették a kancellár intézményét, és az egyetem egyszemélyi vezetőjének helyettesei között osztották szét hatáskörét, mert arra jutottak, hogy a hatékonyság tekintetében nincs érdemi különbség a duális és a monokratikus (tehát kizárólag a rektor, elnök irányította) vezetési rendszer között, azonban az intézmények jogállási minőségét utóbbi szolgálja igazán. Eszak-Rajna- Vesztfälia tartományi törvényében alkalmazott megoldás a kancellárt — változatlanul hatáskörében hagyva a pénzügyi-gazdasági döntések tekintetében biztosított vétójogot, vagy a költségvetési kötöttségekhez való ragaszkodást — az intézményi vezetés részeként tartja meg, A kancellárokra, illetve az általuk betöltött szerepre, amely az egyszerű szakterületi vezetés mellett egyidejűleg mediátori, moderátori és hálózatépítő készségeket is igénylő feladatokkal bővül, továbbra is szükség van, szerepük azonban egyre inkább gazdasági jellegű. Ugyanakkor lényeges különbség, és ez lehet a jövőbeli sikerességük titka, hogy belső emberként kell funkcionálniuk. Minthogy a korábban kívülről delegált kancellárokat a mai napig az állam meghosszabbított kezének tartják, ezért minden külső megoldás kudarcra esélyes. (Battis, Ulrich: 2009, i.m. 521.) Érdemes megemlíteni, hogy a kancellári rendszer nem csupán Németországban vetett fel kérdéseket, komoly vita övezte az egyébként is viharos 1984—86-os francia felsőoktatási reform során, amikor a vétójoggal rendelkező kancellári funkció megjelent. Igaz, végül egy, a hatályos hazai megoldáshoz képest jelentős különbséggel: megteremtve döntései bírósági felülvizsgálatának lehetőségét. (Hoffstetter, Helmuth: Die Freiheit von Lehre und Forschung in Frankreich, Zeitschrift fiir Vergleichende Rechtswissenschaft, 86. évfolyam, 1987/4, 363.) 224 Amióta a német állam , kivonult az intézmények közvetlen működtetéséből , a kancellárnak már nem feladata az állam képviselete az intézményen belül, ezzel párhuzamosan nőtt az intézmények működési és pénzügyi autonómiája, ennek eredményeképpen a kancellárokat gyakran az intézményi legfőbb testület választja, felettük a munkáltatói jogot az intézmény
