Oldal 229 [229]
228 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
rendszer bevezetése összességében konzerválja az intézmények alacsony fokú
szervezeti és gazdálkodási autonómiáját, leginkább azért, mert csökkenti az in¬
tézmények felelősségvállalási képességét és lehetőségét ,?! csupán hatékonyabb
forrásfelhasználáshoz tudja elvezetni az intézményeket, de a bevételszerzési ké¬
pesség javítására már alkalmatlan.??? Mindez azt támasztja alá, hogy a kancellár
szakmai felelőssége túlmutat azon a szinten, amely a jogszabályokban hatáskörébe
utalt feladatok ellátásából következne. Különösen akkor, ha a kancellár valóban
nem csupán a kormányzati akarat helyi végrehajtójaként, hanem egy korszerűen
működtetett intézményt stratégiailag megalapozó vezetőként kíván eljárni. Ez
utóbbi elvárás azonban nem következik a hatályos törvényi szabályozásból. Annak
ellenére sem, hogy a jogintézmény kialakítása során visszatérő hivatkozás volt a
jobbára ebbe az irányba mutató ún. német minta, noha ott az egyetemi kancellári
rendszernek a szabályozása és megítélése korántsem tekinthető egységesnek."
Igaz ugyan, hogy a hatásköröket tekintve vannak azonosságok és hasonlóságok,
de a korábbi megoldástól eltekintve a funkció mára már az intézményen belül
(gyakran nem is kancellári pozíción keresztül) valósul meg. Lényeges további
21 Berács József et al.: 33.
222 Berács József et al.: uo.
25 A német tapasztalatok alapján az alsó-szászországi felsőoktatási törvényből, vagy éppen a
berlini Humboldt Egyetem saját szabályzatából kivezették a kancellár intézményét, és az
egyetem egyszemélyi vezetőjének helyettesei között osztották szét hatáskörét, mert arra
jutottak, hogy a hatékonyság tekintetében nincs érdemi különbség a duális és a monokratikus
(tehát kizárólag a rektor, elnök irányította) vezetési rendszer között, azonban az intézmények
jogállási minőségét utóbbi szolgálja igazán. Eszak-Rajna- Vesztfälia tartományi törvényében
alkalmazott megoldás a kancellárt — változatlanul hatáskörében hagyva a pénzügyi-gazdasági
döntések tekintetében biztosított vétójogot, vagy a költségvetési kötöttségekhez való ragaszko¬
dást — az intézményi vezetés részeként tartja meg, A kancellárokra, illetve az általuk betöltött
szerepre, amely az egyszerű szakterületi vezetés mellett egyidejűleg mediátori, moderátori
és hálózatépítő készségeket is igénylő feladatokkal bővül, továbbra is szükség van, szerepük
azonban egyre inkább gazdasági jellegű. Ugyanakkor lényeges különbség, és ez lehet a jövőbeli
sikerességük titka, hogy belső emberként kell funkcionálniuk. Minthogy a korábban kívülről
delegált kancellárokat a mai napig az állam meghosszabbított kezének tartják, ezért minden
külső megoldás kudarcra esélyes. (Battis, Ulrich: 2009, i.m. 521.) Érdemes megemlíteni, hogy
a kancellári rendszer nem csupán Németországban vetett fel kérdéseket, komoly vita övezte
az egyébként is viharos 1984—86-os francia felsőoktatási reform során, amikor a vétójoggal
rendelkező kancellári funkció megjelent. Igaz, végül egy, a hatályos hazai megoldáshoz
képest jelentős különbséggel: megteremtve döntései bírósági felülvizsgálatának lehetőségét.
(Hoffstetter, Helmuth: Die Freiheit von Lehre und Forschung in Frankreich, Zeitschrift fiir
Vergleichende Rechtswissenschaft, 86. évfolyam, 1987/4, 363.)
224 Amióta a német állam , kivonult az intézmények közvetlen működtetéséből , a kancellárnak
már nem feladata az állam képviselete az intézményen belül, ezzel párhuzamosan nőtt az
intézmények működési és pénzügyi autonómiája, ennek eredményeképpen a kancellárokat
gyakran az intézményi legfőbb testület választja, felettük a munkáltatói jogot az intézmény¬