Page 222 [222]
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 22I
meglehetősen elszórtan, eltérő részletezettséggel jelennek meg, az pedig, hogy
mely rektori hatáskörök kerülnek egyáltalán rendeletben meghatározásra, és hogy
azokat milyen mélységben, részletezettséggel rögzítette a jogalkotó, meglehetősen
ötletszerűnek tűnik. Ráadásul a jogszabályok pontatlan megfogalmazása, illetve
azoknak a kancellári jogintézmény bevezetését megelőző keletkezése, és szövege¬
zésüknek a módosított törvényhez igazítását biztosító rendeletalkotás elmaradása
egyes esetekben további bizonytalanságot okoz. Ez azon feladatok kapcsán merül
fel, amelyeket a jogalkotó nem egy meghatározott vezető, hanem általában az
intézmény felelősségi körébe utal, vagy amikor ugyan vezetőről rendelkezik, de
annak személyét közelebbről már nem határozza meg. Ilyen esetben a jogszabály
értelmezés vezetheti el a jogalkalmazót oda, hogy a tényleges felelőst több-kevesebb
biztonsággal azonosítsa. Egyértelműbb a helyzet, amikor az adott végrehajtási
rendeletben előírt felelősség címzettje ugyan szintén csupán a felsőoktatás intéz¬
mény, azonban az ellátandó, végrehajtandó feladat természetéből már lehetséges
következtetni a konkrét intézményvezetőre."" Néhány végrehajtási rendelet — az
előzőektől eltérően, feltehetően a szabályozás tárgyából adódóan — pontosan
meghatározza a hatáskörök ellátóit. Az alábbiakban érintett — alapvetően rektori
felelősséget megalapozó — rendeletek esetében is látni fogjuk, hogy azok rendel¬
kezéseinek egyes elemeiben a rektor mellett meg-megjelenik a kancellár hatásköre
is. Ez különösen az oktatásra vonatkozó szabályok esetében van így. Mindennek
magyarázata abban rejlik, hogy az oktatás maga és az oktatás működtetését bizto¬
sító igazgatási-szolgáltatási tevékenység még annyira sem határolható el egymástól,
mint amennyire a gazdálkodási, üzemeltetési kérdések." Ez a kodifikációs kör¬
nyezet nem teljesen új keletű, a korábbi szabályozás is — ugyan kevésbé hézagosan
— hasonló technikát alkalmazott. Nem véletlen, hogy már az Ftv.2. kodifikációja
során érzékelhető volt, hogy múlhatatlanul szükséges a felelősségi körök kijelö¬
156 A nem állami intézmények esetében nincs ilyen értelmezési probléma, az itt ismertetett
felelősség minden esetben a rektort, mint az intézmény első számú felelős vezetőjét és
képviselőjét terheli [vô. Nftv. 13. $ (1) bek.]. Ugyancsak nem merül fel ilyen probléma a
Nemzeti Közszolgálati Egyetem esetében sem, ahol kancellár nem működik, a fenntartói
jogokat pedig a fenntartói testület és annak hivatala látja el la Nemzeti Közszolgálati
Egyetemről, valamint a közigazgatási, rendészeti és katonai felsőoktatásról szóló 2011.
évi CXXXII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról 363/2011. (XII. 30.) Korm.
rendeletet (a továbbiakban: NKE vhr.) 2—5. §]. Ennek kapcsán fontos leszögezni, hogy
e rendelkezések egyáltalán nem állapítanak meg felelősségi szabályt, egyetlen e helyütt
említendő elemük, amely kimondja, hogy a fenntartói testület ügyvivője a testület által
átruházott körben gyakorolja a munkáltatói jogokat a rektor és az testület hivatalának
vezetője felett INKE vhr. 3. § b) pont].
197 Nagy Marianna: 2015, im. 220-221.