Seite 189 [189]
188 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
állam, sem maguk az intézmények nem a Clark féle vagy ahhoz hasonló modellt
választották. Ezzel pedig lényegében a belső működés szabályozásának lehető¬
ségét is jelentős részben az állam számára engedték át, hiszen a professzionális
vezetés iránti igény kielégítetlenül hagyásával keletkezett űrt az állam töltötte be.
Ezért indokolt lenne — még ha a jelen körülmények között a kormányzat kevéssé
fogadókész is erre — az intézményeknek, illetőlegaz MRK-nak ezen modell hazai
megvalósíthatóságát végiggondolni, az ehhez szükséges rendszerszintű és jogsza¬
bályi környezetet érintő változtatásokat számba venni és kidolgozni.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a megmaradt — akadémiai szférán belül
nyitva álló — lehetőségek kiaknázásával megalapozható egy olyan működési
modell, amely egy nyitottabb, autonómia iránt inkább elkötelezett kormányzat
számára a jelenlegi alternatívája lehet. Az intézményen belüli működés kérdése
azért sem elhanyagolható, mert az kihat az autonómia biztosította lehetőségek
felhasználására is. Ezért a többször hivatkozott Püttmann-féle tanulmány egy¬
értelmű konklúzióját átvéve indokolt a hatékony működés zálogaként a vezető
által irányított személyek minél szélesebb körű, tényleges bevonása a döntésho¬
zatalba." Akár ha csak az akadémiai vezetők, akár az újonnan hivatalba lépett
kancellárok irányítási módszereire vetünk egy pillantást, szembetűnőek lesznek
a különbségek. Minthogy ez — akár a rektori vezetésen túlmutatóan is — végső
soron a szenátusi szabályzatalkotás területe, az ebbe az irányba történő elmoz¬
dulás bizonyos keretek között már a jelenleg hatályos jogszabályi környezetben is
megvalósítható lenne a belső szabályozás átalakításával. Márpedig az autonómia
gyakorlása során a szabályzatban foglaltak is figyelembe veendők, ily módon az
intézményi belső normák az autonómia kereteit és érvényesülésének módját is
meghatározzák." Sőt egyes vélemények szerint az (önjszabályozás autonómiája
az autonómia legfontosabb eleme, hiszen ezáltal az intézmények lényegében saját
alkotmányuk és alkotmányozásuk letéteményesei."
A változás lehetőségére márpedig fel kell készülni, hiszen — amint ezt az au¬
tonómia és a felelősség kérdéskörének történeti távlatából is látjuk — semmi sem
tart örökké, ahogy a jobb megoldások is elvetésre kerülnek, úgy idővel a legvadabb
konstrukciók is összedőlnek. A szakirodalom már a rendszerváltás időszakában
felhívta a figyelmet arra, hogy milyen káros következményekkel járt a felsőoktatás¬
ban a politika túlsúlya, a napi szintű érdekek megjelenítése a hosszú távú stratégiai
szemlélet rovására, és ezzel egyidejűleg az átgondolatlan, egymásnak gyakran
ellentmondó, parciális szempontokat előtérbe helyező, a komplex megközelítést
B Püttmann, Vitus: i.m. 14—15.
™ Szüdi János: i.m. 424.
"5 Leuze, Dieter: Bemerkungen zum Inhalt und zu den Grenzen der Hochschulautonomie,
Der Öffentliche Dienst, 46. evfolyam, 1993/1-2, 2-3.