Seite 189 [189]
OCR
188 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN állam, sem maguk az intézmények nem a Clark féle vagy ahhoz hasonló modellt választották. Ezzel pedig lényegében a belső működés szabályozásának lehetőségét is jelentős részben az állam számára engedték át, hiszen a professzionális vezetés iránti igény kielégítetlenül hagyásával keletkezett űrt az állam töltötte be. Ezért indokolt lenne — még ha a jelen körülmények között a kormányzat kevéssé fogadókész is erre — az intézményeknek, illetőlegaz MRK-nak ezen modell hazai megvalósíthatóságát végiggondolni, az ehhez szükséges rendszerszintű és jogszabályi környezetet érintő változtatásokat számba venni és kidolgozni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a megmaradt — akadémiai szférán belül nyitva álló — lehetőségek kiaknázásával megalapozható egy olyan működési modell, amely egy nyitottabb, autonómia iránt inkább elkötelezett kormányzat számára a jelenlegi alternatívája lehet. Az intézményen belüli működés kérdése azért sem elhanyagolható, mert az kihat az autonómia biztosította lehetőségek felhasználására is. Ezért a többször hivatkozott Püttmann-féle tanulmány egyértelmű konklúzióját átvéve indokolt a hatékony működés zálogaként a vezető által irányított személyek minél szélesebb körű, tényleges bevonása a döntéshozatalba." Akár ha csak az akadémiai vezetők, akár az újonnan hivatalba lépett kancellárok irányítási módszereire vetünk egy pillantást, szembetűnőek lesznek a különbségek. Minthogy ez — akár a rektori vezetésen túlmutatóan is — végső soron a szenátusi szabályzatalkotás területe, az ebbe az irányba történő elmozdulás bizonyos keretek között már a jelenleg hatályos jogszabályi környezetben is megvalósítható lenne a belső szabályozás átalakításával. Márpedig az autonómia gyakorlása során a szabályzatban foglaltak is figyelembe veendők, ily módon az intézményi belső normák az autonómia kereteit és érvényesülésének módját is meghatározzák." Sőt egyes vélemények szerint az (önjszabályozás autonómiája az autonómia legfontosabb eleme, hiszen ezáltal az intézmények lényegében saját alkotmányuk és alkotmányozásuk letéteményesei." A változás lehetőségére márpedig fel kell készülni, hiszen — amint ezt az autonómia és a felelősség kérdéskörének történeti távlatából is látjuk — semmi sem tart örökké, ahogy a jobb megoldások is elvetésre kerülnek, úgy idővel a legvadabb konstrukciók is összedőlnek. A szakirodalom már a rendszerváltás időszakában felhívta a figyelmet arra, hogy milyen káros következményekkel járt a felsőoktatásban a politika túlsúlya, a napi szintű érdekek megjelenítése a hosszú távú stratégiai szemlélet rovására, és ezzel egyidejűleg az átgondolatlan, egymásnak gyakran ellentmondó, parciális szempontokat előtérbe helyező, a komplex megközelítést B Püttmann, Vitus: i.m. 14—15. ™ Szüdi János: i.m. 424. "5 Leuze, Dieter: Bemerkungen zum Inhalt und zu den Grenzen der Hochschulautonomie, Der Öffentliche Dienst, 46. evfolyam, 1993/1-2, 2-3.
