Oldal 179 [179]
178 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
követendő, a tárgyalt alapjogokat tiszteletben tartó magatartásra az Alkotmány
kapcsán már említett elvárt állami működés szolgálhat analógiaként." Azaz a
pénzügyi, igazgatási döntéseknél a kancellár objektív szempontok szerint járhat el,
az oktatás és a tudományos kutatás egyes elemeit, területeit csak annyiban preferál¬
hatja, amennyiben arra az intézményi autonómia keretei között megszületett döntés
feljogosítja. Az igazán nehéz kérdés az, a kancellár miként tudja az alapjogok és a
gazdasági-igazgatási szakmai szempontok együttes, egymással összhangban álló
érvényesülését biztosítani. Erősen aggályos, hogy e kényes egyensúly megteremtése
és fenntartása iránti igényt mennyiben képes a kancellári megbízatás betöltésé¬
nek törvényi feltételeit (ti. felsőoktatási intézményben, gazdasági társaságban, a
központi vagy területi közigazgatásban szerzett hároméves vezetői gyakorlat és
felsőfokú végzettség) épphogy csak teljesítő személy kielégíteni.
A fentieket árnyalja az Alaptörvény negyedik módosítása, amelynek köszön¬
hetően - elkerülendő a későbbi (2005—2006 között a felsőoktatási intézmények
széles körű autonómiáját rögzítő alkotmánybírósági határozatokhoz hasonló)
normakontrollból következő fiaskót — a kormány nem csupán arra kapott alap¬
törvényi felhatalmazást, hogy felügyelje az állami intézmények gazdálkodását
is, hanem hogy törvényi keretek között arra vonatkozóan szabályokat állapítson
meg. A lényegében az Alkotmányban rögzítetthez hasonló alaptörvényi rendelke¬
zésekkel ellentétes jogalkotás ütközött volna az Alkotmánybíróság gyakorlatával,
ilyetén módon voltaképpen maga a X. cikk (3) bekezdés harmadik mondata is az
Alaptörvény e körbeli eredeti szellemiségével ellentétes módosítást jelentett."
Ugyanakkor pl. Jakab András ezt kifejezetten úgy értékeli, hogy az Alaptörvény
e rendelkezésével a felsőoktatási autonómia határát a szervezeti és gazdálkodási
kérdések jelentik, azaz e körre már nem került kiterjesztésre az önrendelkezés, és
ezzel az alkotmánybírósági gyakorlatban is vissza-visszatérő autonómiaértelmezési
dilemmák lezárhatóvá, egyúttal a felsőoktatási reformok lehetőségei kibővítetté
váltak." Azonban e lehetőségekkel csak körültekintéssel élhet a jogalkotó, hiszen
minél erőteljesebb a felsőoktatási intézmények átalakítása irányában folyó reform,
annál fontosabbak az alapjogi szempontok." Nem meglepő, hogy az Alaptörvény
abba a felsőoktatási intézménynek (sem a rektornak, sem a szenátusnak) érdemi beleszólása
nincs, sem véleményezési, sem javaslattételi jogot nem gyakorol (vö. Nftv. 37. § (4a) és (5)
bekezdés].
"7 Kocsis Miklós: Felsőoktatási autonómia és alapvető jogok, Tudásmenedzsment, 11. évfolyam,
2010/2, 81—82., Láncos Petra Lea: i.m. 2616—2617., Árva Zsuzsanna: 2013, i.m. 144—145.
°8 Kiss Laszlé: A jogrend uj fundamentumai? In: Kéki Zoltan — Nadrai Norbert (szerk.):
Jogi beszélgetések. 2013—2015., Kaposvár, Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata,
2016, 94.
3 Jakab Andräs: 2011, i.m. 214.
© Burgi, Martin — Graf, Ilse-Dore: i.m.1127.