Oldal 156 [156]
OCR
III, AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG KOMPONENSEI 155 kárfelelősség elkülönült, önálló alakzata; egy lényegét tekintve polgári jogi — legfeljebb a munkajogi sajátosságok miatt némiképp torzult — alakzatról van szó. Mindennek sajátos olvasata van a felsőoktatási intézményekkel fennálló foglalkoztatási jogviszonyok vonatkozásában. A felsőoktatási intézmények e fogalom tárgyalása során már részletezett rendeltetése nem elsődlegesen a munkaviszonyoknak elsősorban keretet adó vállalkozásokra jellemző bevételszerzés, hanem társadalmi kötelezettségvállalás. E közegtől pedig a Ptk. általános piaci szemlélete még távolabb áll, függetlenül attól, hogy egy felsőoktatási intézmény állami, és ezért a foglalkoztatásra is a sajátos eltéréseket mutató közalkalmazotti jogviszonyban kerül sor, vagy nem állami, és ezért a mindenkori Mt. hatálya alá tartozó jogviszony keretében dolgoznak az egyetem, főiskola alkalmazottai. Ez a sajátosság leginkább az oktatók és kutatók esetében érhető tetten. III.3.4.3.2. A kártérítési felelősség a Ptk. irányából A Ptk. alkalmazottért fennálló felelősséget rendező szabályrendszere a kodifikációt követően csak két elemében változott, a munkajoggal való összefüggések körében pedig csupán a második elem bír jelentősebb relevanciával. Az első elem tekintetében érdemi eltérés nincs, ez egyértelműen igazolható a Régi Ptk. és a hatályos rendelkezések összevetésével. A Régi Ptk. 348. § (1) bekezdése azt rögzítette, hogy ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. E szabályt kellett alkalmazni akkor is, ha a szövetkezet tagja okoz a tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt. A Ptk. ezt a rendelkezést lényegében megtartja, szövege csak annyiban módosul, hogy munkaviszony helyett foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt említ. Ha az alkalmazott a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős." A változtatás csak a kodifikáció szintjén szembetűnő, valójában azonban a jogalkotó a régóta kialakított — értelemszerűen kiterjesztő értelmezést elfogadó — bírói gyakorlatot emelte át a normaszövegbe." Itt jegyzendő meg, hogy a foglalkoztatásra utalás azt jelenti, hogy elegendő magának a jogviszonynak fennállnia, és a károkozó magatartásnak azzal összefüggésben megvalósulnia. A bírói gyakorlat és a jogirodalom is következetes abban, hogy a felelősséget nem zárja ki, ha az alkalmazott a jogviszonnyal összefüggésben, de nem munkakörében eljárva okozta 571 Ptk. 6:540. § (1) bek. > Orosz Arpad: 2014, im. 176.
