Oldal 157 [157]
OCR
156 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN a kárt." Nem igényel különösebb magyarázatot, hogy e szabály a felsőoktatási intézmények tekintetében is értelemszerűen fennáll. Lehetetlen vállalkozás lenne megkísérelni azokat az eseteket, amikor egy egyetemi, főiskolai alkalmazott által harmadik személynek okozott kárért az intézménynek kell helytállnia. A vezetők esetében annyiban más a helyzet, hogy e minőségükben eljárva a károkozás ok-okozati elemei alaposabb vizsgálatot igényelnek. Ilyen eset fordulhat elő egy olyan munkaügyi intézkedésből eredően, amelynek következtében az érintett munkavállaló (közalkalmazott) alapos kártérítési igénnyel lép fel. Ugyancsak felmerülhet ez a kérdés egy, az intézmény által használt ingatlanban bekövetkezett balesetből származó kár kapcsán, amennyiben abban a vezető intézkedési vagy ellenőrzési kötelezettségének elmulasztása is közrehatott. A kancellár egyetértési jogának megtagadása esetén meghiúsuló akár kutatási szerződés vagy pályázat is eredményezhet a külső partnerek számára, így harmadik személyeknek kárt. A Ptk. rendelkezései között új elem az alkalmazott szándékos károkozása esetén a munkáltatóval való egyetemleges felelősségét kimondó szabály." Azaz az alkalmazott közvetlenül nem felel, csak ha szándékosan okozta a kárt (akkor is egyetemlegesen a munkáltatóval). Ezt az Mt.4. kárfelelősségi szabályaival együtt olvasva két következtetés vonható le. Egyrészt a Ptk. is kitér az alkalmazott kártérítési felelősségének szabályozására, ami eddig a munkajogi szabályozás privilégiuma volt. Korábban ugyanis a Régi Ptk. e körben csak az alkalmazottért fennálló felelősségről rendelkezett, míg a munkajog az alkalmazott munkáltató felé fennálló felelősségéről. Azaz az alkalmazott soha nem került a károsult harmadik személlyel kötelmi viszonyba — csakis a munkáltatón keresztül. Az új — egyetemleges felelősséget kimondó — szabállyal ez megszűnik, szándékos károkozás esetén a kártérítési kötelem a károsult harmadik személy és az alkalmazott között közvetlenné válik. Másrészt a Ptk. részben ehhez igazodva a szándékos károkozáshoz köti a szigorúbb felelősséget." Amint arról már volt szó, az Mt.4. a szándékosan és súlyos gondatlansággal okozott kárért teljes felelősséget állapít meg, tehát a Ptk. nem teljes körben követi az Mt.4. logikáját. Ettől függetlenül ez azt is jelenti, hogy az Mt.4. eleve polgári jogias kártérítési szabályait maga a Ptk. szigorítja tovább, és terheli meg az alkalmazottat az egyetemleges felelősségből adódó közvetlen perelhetőséggel."" Álláspontom szerint e szabállyal a Ptk. is át"3 Tóth Endre Tamás: Felelősség az alkalmazott, a tag és a megbízott károkozásáért, in: Fézer Tamás (szerk.): A kártérítési jog magyarázata, Budapest, Complex, 2010, 243. 34 Ptk. 6:540. § (3) bek. 375 Fuglinszky Ádám: 2015, i.m. 424—425. 376 A szándékosság megvalósulhat egyenes és eshetőleges szándékkal is. Lásd: Fuglinszky Ádám: 2015, i.m. 439. o. 377 A Ptk. 6:29. § (1) bek. szerint egyetemleges felelősség esetén a teljesítés bármelyik kötelezettől követelhető.
