Oldal 145 [145]
I44 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
kapcsolt vizsgálata során Nádas György úgy fogalmaz, hogy a felelősség helytál¬
lás valamilyen akár tevőleges, akár mulasztásban megnyilvánuló magatartásért,
az ebből fakadó kártérítés pedig reparatív, represszív és preventív funkciókkal
egyaránt bír???
A hatályos törvényi szabályozás lényegében három;, illetve — közalkalmazottak
(tehát az állami felsőoktatási intézmények) esetében — négyszintű. A kiindulási
alap az Nftv. két rendelkezése. Egyrészt az, amely kimondja, hogy a magasabb
vezető a vezetői tevékenységének keretében gondatlanul okozott károkért teljes
mértékben felel, illetőleg, hogy a magasabb vezető a vezetői tevékenység keretében
szándékosan okozott kárért, illetve a nem vezetői tevékenysége keretében okozott
kárért az általános felelősségi szabályok szerint felel azzal az eltéréssel, hogy a
nem vezetői tevékenység során okozott gondatlan károkozás esetén a felelősség
mértéke a vezető tizenkét havi átlagkeresetéig terjedhet. ?? Másrészt az a duplikált
rendelkezés, amely két törvényhelyen lényegében ugyanazt írja elő két ellentétes
irányból megközelítve a kérdést: a munka törvénykönyvét, valamint — az állami
felsőoktatási intézmény tekintetében — a közalkalmazottak jogállásáról szóló
törvényt e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni, ?
alkalmazottak foglalkoztatására költségvetési szervként működő felsőoktatási
intézmény esetén a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, más felsőoktatási
illetve az
intézményekben a munka törvénykönyvét az e törvényben meghatározott eltéré¬
sekkel kell alkalmazni. Lényegében ez jelenti a vezetők jogi felelősségének első
lépcsőjét. Az Mt.4.-t és a Kjt.-t felhívó rendelkezés révén eljutunk a szabályozás
második, illetve harmadik szintjéhez. Az Mt.4. ugyanis már tételesen rendezi
a kártérítési felelősség megállapítását, valamint mögöttes normaként felhívja a
Ptk. rendelkezéseit. A közalkalmazotti jogviszonyban álló vezetők esetében az
Nftv. és az Mt.4. közé ,beékelődik" a Kjt., amely azonban csak az Mt.4-re utalást
a fogalom amúgy is kiüresített jellege. Szilágyi Péter szerint a felelősség a közösség és az
egyén normatív tartalmú értékviszonya, amelyben a közösség dominál az egyén felett,
a felelősségben ez jelenik meg, amely nézetet osztva Vigb József továbbmegy és pozitív,
normakövető és negatív, normasértő felelősséget határol el, szemben Bihari Mihállyal, aki
a felelősséget olyan negatív tartalmú értékviszonynak tartja, ami a társadalom rosszallását
fejezi ki, és amellyel szemben szankcióval él.
32 Nádas György: Glossza a III. fejezethez, in: Prugberger Tamás: Magyar munka- és köz¬
szolgálati reform kitekintéssel, Miskolc, Novotni Alapítvány, 2013, 74—75.
33 Nftv. 37. § (9) bek.
34 Nftv. 5. § (2) bek.
325 Nftv. 24. § (4) bek.
326 Mt.4. 179. § (2), (4) és (5) bek., valamint az utóbbi által felhívott 177. § Az Mt.4. 209. § (5)
bekezdésének a vezető gondatlan károkozás esetére megállapított (teljes) kárért való felelősségi
szabályát az Nftv. hivatkozott rendelkezése felülírja, de lényegében azonos tartalommal.