Oldal 145 [145]
OCR
I44 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN kapcsolt vizsgálata során Nádas György úgy fogalmaz, hogy a felelősség helytállás valamilyen akár tevőleges, akár mulasztásban megnyilvánuló magatartásért, az ebből fakadó kártérítés pedig reparatív, represszív és preventív funkciókkal egyaránt bír??? A hatályos törvényi szabályozás lényegében három;, illetve — közalkalmazottak (tehát az állami felsőoktatási intézmények) esetében — négyszintű. A kiindulási alap az Nftv. két rendelkezése. Egyrészt az, amely kimondja, hogy a magasabb vezető a vezetői tevékenységének keretében gondatlanul okozott károkért teljes mértékben felel, illetőleg, hogy a magasabb vezető a vezetői tevékenység keretében szándékosan okozott kárért, illetve a nem vezetői tevékenysége keretében okozott kárért az általános felelősségi szabályok szerint felel azzal az eltéréssel, hogy a nem vezetői tevékenység során okozott gondatlan károkozás esetén a felelősség mértéke a vezető tizenkét havi átlagkeresetéig terjedhet. ?? Másrészt az a duplikált rendelkezés, amely két törvényhelyen lényegében ugyanazt írja elő két ellentétes irányból megközelítve a kérdést: a munka törvénykönyvét, valamint — az állami felsőoktatási intézmény tekintetében — a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni, ? alkalmazottak foglalkoztatására költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény esetén a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, más felsőoktatási illetve az intézményekben a munka törvénykönyvét az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Lényegében ez jelenti a vezetők jogi felelősségének első lépcsőjét. Az Mt.4.-t és a Kjt.-t felhívó rendelkezés révén eljutunk a szabályozás második, illetve harmadik szintjéhez. Az Mt.4. ugyanis már tételesen rendezi a kártérítési felelősség megállapítását, valamint mögöttes normaként felhívja a Ptk. rendelkezéseit. A közalkalmazotti jogviszonyban álló vezetők esetében az Nftv. és az Mt.4. közé ,beékelődik" a Kjt., amely azonban csak az Mt.4-re utalást a fogalom amúgy is kiüresített jellege. Szilágyi Péter szerint a felelősség a közösség és az egyén normatív tartalmú értékviszonya, amelyben a közösség dominál az egyén felett, a felelősségben ez jelenik meg, amely nézetet osztva Vigb József továbbmegy és pozitív, normakövető és negatív, normasértő felelősséget határol el, szemben Bihari Mihállyal, aki a felelősséget olyan negatív tartalmú értékviszonynak tartja, ami a társadalom rosszallását fejezi ki, és amellyel szemben szankcióval él. 32 Nádas György: Glossza a III. fejezethez, in: Prugberger Tamás: Magyar munka- és közszolgálati reform kitekintéssel, Miskolc, Novotni Alapítvány, 2013, 74—75. 33 Nftv. 37. § (9) bek. 34 Nftv. 5. § (2) bek. 325 Nftv. 24. § (4) bek. 326 Mt.4. 179. § (2), (4) és (5) bek., valamint az utóbbi által felhívott 177. § Az Mt.4. 209. § (5) bekezdésének a vezető gondatlan károkozás esetére megállapított (teljes) kárért való felelősségi szabályát az Nftv. hivatkozott rendelkezése felülírja, de lényegében azonos tartalommal.
