Oldal 25 [25]
24 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
tevékenységre fókuszált, illetve az utóbbi időben a PTE doktorandusza, Bárány
V. Fanni jelentkezett több munkával. E fontos és nélkülözhetetlen publikációk
azonban a felsőoktatási jog egy-egy szűkebb szeletét érintik, gyakran más jogágak,
jogterületek határán felmerülő kérdésekre keresik a választ. A hazai jogirodalom
körében tehát érdemes akár évtizedekkel korábbi, művekhez fordulni, mert noha
azok egy teljesen más jogszabályi környezetben és jogrendben születtek, bizonyos
kérdésekben analógiát kínálhatnak.
A vezetői felelősség széleskörű vizsgálata során nem célszerű a jogtudomány
területén megállni, hiszen a felsőoktatás önmagában is más diszciplínák, elsősorban
a közgazdaság-tudomány, a vezetéstudomány, kisebb részben a neveléstudomány,
illetve a sokszor azok közös területén elhelyezkedő felsőoktatás-menedzsment
kutatásának homlokterében áll. A felelősség témakörénél a szociálpszichológiai ki¬
indulás (mint a felelősség, illetve a felelősséget kiváltó emberi magatartás eredőjének
kutatásával foglalkozó tudományterület), azaz a felelősségattribúció vizsgálati körbe
emelése mellőzhetetlen. Ahhoz pedig, hogy a vezetői felelősség teljes spektrumát
feltárjuk, a filozófia és etika eredményeire támaszkodva szükséges az etikai fele¬
lősség bemutatása is. Ráadásul a pszichológiai, etikai és jogi felelősség egymáshoz
való viszonya — utóbbi kettő esetében a felsőoktatásban hangsúlyosan — olyannyira
szoros, hogy sajátosságaikat, így a jogi felelősség sajátosságait is csak ezen össze¬
függések ismeretében van mód teljes körben megismerni — különösen azért, mert
a felsőoktatásban a vezetői felelősség jogi normában rögzített és számonkérhető
terrénuma igen szűk. A felelősség vizsgálata — különösen olyan sajátos szervezet
mint az egyetem esetén — tehát csak komplex módon képzelhető el, csak így kapható
átfogó kép, ami egyúttal interdiszciplináris megközelítést feltételez.
Azt a nyilvánvaló tényt, hogy a felsőoktatásra vonatkozó kutatások csak nem¬
zetközi összefüggésben folytathatók, külön is erősíti a jogi szakirodalom fenti¬
ekben ismertetett szűkös mivolta, az interdiszciplináris elméletek nemzetközi
beágyazottsága [különösen a metajurisztikus (jogon túli) területeken], valamint a
nemzetközi gyakorlatok megismerésének elengedhetetlensége. Mind a tudomány,
mind a felsőoktatás művelői és maga a jogalkotó is rendszeresen hivatkoznak a
nemzetközi gyakorlatra. Ha nem csupán helyzetelemzést kívánunk végezni, de
javaslatokat is meg akarunk fogalmazni, a sikeres felsőoktatási rendszerek megol¬
dásainak ismerete is nélkülözhetetlen. Ezen túlmenően a nemzetközi jogirodalom
megállapításai az analógia alkalmazásához is kellő muníciót adnak. Ezért a jelen
műben bemutatott kutatáson végigfut a nemzetközi ( jogjösszehasonlítás is, noha
az semmiképpen nem cél volt, hanem kizárólag eszköz ahhoz, hogy a hasonlóságok
és eltérések feltárhatóak, a sikeres megoldások és a már kipróbált, de zsákutcá¬
nak bizonyult elképzelések bemutathatóak legyenek, egyúttal egyfajta tükröt is
mutathasson a hazai szabályozásnak, felvázolva az előttünk álló lehetőségeket. A
jogösszehasonlítás eszközjellegéből adódóan azt indokolt volt leszűkíteni, hiszen