Page 18 [18]
I. BEVEZETÉS 17
beni felelőssége és kötelezettségei" mellett részletesen — a mai értelemben vett
közoktatáshoz hasonlóan — határozta meg a hallgatói jogokat és kötelezettségeket
is.§ Emellett az egyetem szervezetét és az egyes vezetők hatáskörét is tételesen
tartalmazta," s ezzel lényegében a mai intézményi struktúrát is előrevetítette.
Az egyes felsőoktatási intézményekre vonatkozó átfogó szabályozások, illetve
bizonyos konkrét ügyekben a végrehajtás során feladatokat előíró rendelkezések
a Kiegyezést követően, közel hét évtizeden keresztül a vallás- és közoktatásügyi
miniszteri rendeletekben (a továbbiakban: VKM rendelet) jelentek meg. A VAM
rendeletek már részletekbe menően szabályozták a vezetői hatásköröket, az egyete¬
mi és kari testületekre is kiterjedően. Sajátosságuk volt, hogy a vezetői felelősséget
az ún. akadémiai vagy egyetemi hatóság vezetői (rektor, prorektor, dékán) esetében
nem, csupán a gazdasági területen, valamint az Egyetemi Könyvtár vonatkozásában
rögzítették. Kiindulva azonban abból az alaptételből, hogy akinek hatásköre van,
az annak ellátásáért felelős, valamint figyelembe véve a VKM rendeletek egyes
rendelkezéseiből kiolvasható elvárásokat, e hatásköri szabályok alkalmasak lehettek
a felelősség megalapozására. Hasonló a helyzet a testületek esetében is azzal, hogy
a kollektív felelősség érdemben fel sem merült, a tagok egyéni felelőssége pedig erre
irányadó norma hiányában inkább morális elvárásként jelenhetett meg, semmint
számonkérhető és szankcionálható alkalmazotti kötelezettségként.
Annak ellenére, hogy a felsőoktatásban, akár az abban oktatóként, kutatóként
vagy más módon közreműködők, akár a hallgatók számának arányát, illetve a
felsőoktatás költségvetési vonatkozásait nézzük, jelentős növekedést tapasztalha¬
tunk, a második világháború után, s különösen a rendszerváltozás időszakában,
illetve az azt követően megszülető jogszabályokat vizsgálva a felelősségi szabályok
kimunkálatlan mivolta továbbra is szembetűnő. Ugyan a tudományegyetemek és
a műszaki egyetemek szervezetének szabályozása tárgyában kiadott 274/1950.
(XI. 23.) MT rendelet a korábbinál átfogóbban foglalkozott a kérdéssel (vélhetően
azért, mert a totális diktatúra idején a vezetők felelősségének megalapozása nem
volt mellőzhető), a későbbiekben már sem a felsőoktatási intézmények szervezeti
kérdéseiről szóló 1956. évi 4. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Fsztvr.),
B Ratio Educationis XVI. §, XVIII. § 4. pont, XX. §.
16 Ratio Educationis III. rész (Az iskolák rendtartása, illetve a fegyelem fenntartása) II.
szakasz. Az iskolák rendtartása, tekintettel a tanulóifjúságra.
7 Az egyetem ma is ismert — részben változatlan — irányítási szerkezete már a Ratio
Educationisban (XV-XVI. §) jelen volt: egyetemi tanács, egyszemélyi vezetőként pedig az
elnök. Az egyetemi tanács elhatárolandó az egyetem akadémiai hatóságától, amelyet a rektor,
a titkár, a négy kar dékánja és a szeniorok és a szabad és nemes művészetek prodirektora
alkotott. A Ratio Educationishoz, és Mária Terézia egyéb felsőoktatási intézkedéseihez
lásd: Kiss József Mihály: A magyar felsőoktatás a XVIII. század végén, Magyar Felsőoktatás,
2000/5-6, 44-45.