Seite 370 [370]
OCR
II. A LEGFONTOSABB TERMÉSZETES EREDETU PIROS/VOROS FESTEKANYAGOK Alkanna: Homoki bäränypirositö (Alkanna tinctoria) (koräbban „festö atrac[z]el”, Anchusa tinctora). Régi magyar nevei: báránypirosító, piros ökörnyelv, veres vadökörnyelv, pirítófű, pirosítógyökér, vörösgyökér, homoki pirosító stb. (Vörös 2008, 434). A növény , báránypirosító" neve abból a gyakorlatból ered, hogy az alföldi pásztorok a bárányok szőrét tulajdonosuk jelzésére (tulajdonjegyként) ezzel dörzsölték be (Bálint 1976, 484). Az ,alkannin nevű vörös festékanyag" a növény gyökerében, a ,pirosasbarna" gyökérhéjban található (Darvas et al. 1925, 106; Wagner 1902, 32). Már a görögök és a rómaiak is ismerték, elsősorban — páctól függően — piros vagy lilás színt festettek vele (Brunello 1973, 462). E növény megfelelője a latin nyelvben az anchusa volt (Bartal 1915, 537; Forbes 1964, II. 103). A 18. században , fát, gyapjút, viaszszat, sőt az aszszonyok az äbräzatjokat festik vele” (Veszelszki 54). Ezenfelül , olajok és hajkenőcsök megfestésére, továbbá lakkfestékek előállítására és gyapotfestésre használták" (Rózsa 1902, 109). Törökországban gyapjút is festettek vele, a päcolatlan gyapjüt „barnäslilän”, a timsöval päcoltat „vörösesbarnän” szinezte meg (Adorjän [1987], 18). Brunello szerint kivonatäval selymet is lehet festeni, barnäspirosat önkloriddal, kekes szint ölomacetättal, ill. melyibolyät vaskloriddal (1973, 329). Hazánkban egyaránt felhasználták pirosas és lilás színek előállításakor is (Györffy 1983, 178; vö. N. n. 1908, 232), éppen ezért az alkannával festett fonalak és textilek összetéveszthetők a bíbortetvekkel festett anyagokkal (Szőke-Timárné Baläzsy 1995, 256, 18. läbj.). Alkörmös: Amerikai alkörmös vagy amerikai karmazsinbogyö (Phytolacca americana/decandra L.). Regi magyar nevei: berzsen, berzsen verfürt, fest6szölö, skärlatbab (Rumy 322), piros dlkermes (EgyME VIII. 267). A , skarlátbáb" név onnan ered, hogy az alkörmös bogyöiböl — az eredetileg a kermeszfestekhez kapcsolódó - „skarlätszínhez" hasonló színezék nyerhető. Az észak-amerikai indiánok gyökerét és leveles szärät hasznältäk (liläs-barnäs) szinezökent (Kemendi 1989, 36-37). Egyes hazai vélemények szerint az alkörmössel azonosított , kermesz bogyók" már , sumér és akkád forrásokból ismeretesek" (Endrei-Hajnal 1958, 456). Ez a feltételezés ugyanakkor összeegyeztethetetlen azzal, hogy ez a növény csupán az Újvilág felfedezésével
