Seite 371 [371]
OCR
370 MELLÉKLETEK került Európába. (A sumér és akkád források , kermesz bogyói" valószínűleg inkább a petéktől gömb alakúra felpuffadó kermesztetűnőstényekre utalhatnak). Hazánkban Veszelszki Antal 18. század végi botanikai művében az alkörmösbogyók sötétbordó levét említi színezőként, annak tintaként és borfestőként való használatára utal (159). Korábban textil- és bőrfestésre alkalmas vörös festéket is készítettek belőle. , A kosenilre emlékeztető? színt kap az alkörmös levétől a timsóval pácolt gyapjú (Adorján [1987], 42; vö. Koós 217—208). A hazai paraszti gyakorlatban a festőbuzérral együtt is alkalmazták fonalak festésére (Györffy 1983, 177). Bár bogyója mérgező, egykor , ételek, befőttek, cukorkák, likőrök, stb. színezésére szolgált" (Kieselbach 1935, 206), ill. szörpöt készítettek belőle (syrupus alkermes, Id. Wagner 1844, 168), de — mint azt már említettük — borszínezékként is használták. Atracél Id. Alkanna Berzseny Id. Vörösfák Báránypirosító Id. Alkanna Biborcsiga: Többfele biborcsigafaj letezik, ezek közül kettö jätszott fontos szerepet az Okori biborfestésben: az iszaplaké tüskés biborcsiga (Bolinus brandaris L.) és a tengerfenék sziklain é16 savos biborcsiga (Hexaplex trunculus L.), el6bbib6l inkabb pirosabb, utóbbiból inkább kékesebb bíborszín nyerhető (Struckmeier 2011, 170; P. Szeoke 2003, 23). Ezeket a mai Palesztina tengerpartjän (Türoszban, Szidönban) elve gyüjtöttek, hogy mirigyväladekuk ne vesszen kärba (ez a halvänysärga väladek csupán a napfény hatására kezd színessé válni különböző kémiai reakciók következtében, Inzelt 2003, 99). Ebből készült ugyanis — bonyolult, máig sem teljesen ismert eljárások — révén a bíborfesték (amely tulajdonképpen nem festék, hanem csupán színezék, Finlay 2004, 369). Rengeteg csiga (1 gramm festekanyaghoz kb. 8000, Id. Szikszai 2005, 25), ill. idö- és munkaigényes eljárás szükségeltetett a színezék előállításához. A számos erre vonatkozó kutatás ellenére még mindig sok rejtély lengi körül az antik bíborfestést (Pastoureau 2017, 42; részben azért, mert a föníciaiak titokban tartották színezési eljárásaikat, ld. Inzelt 2003, 99)." Brunello I Bár a világon főként vegyészekből álló hatalmas kutatógárda vizsgálta már (a 19. századtól kezdve) azt a kérdést (Id. BASKAI 1944, 150), hogy pontosan mi a kémiai összetétele a türoszi bíbornak (fyrian purple), máig sem jutottak dűlőre e kérdésben és abban, hogy miként nézhetett ki az ókori bíbor szín. Napjainkig nem sikerült pontosan rekonstruálni, hogy eredetileg milyen eljárásokkal (főként milyen segédanyagokkal) festették a különböző textileket. Pontosabban azt, hogy milyen körülmények között és milyen pácokkal fixálták a bíborcsigák színezékét a textileken. A helyzetet az is bonyolítja, hogy a bíborcsigák nedvében található vegyi képletek
