Seite 370 [370]
II.
A LEGFONTOSABB TERMÉSZETES
EREDETU PIROS/VOROS FESTEKANYAGOK
Alkanna: Homoki bäränypirositö (Alkanna tinctoria) (koräbban „festö atrac[z]el”,
Anchusa tinctora). Régi magyar nevei: báránypirosító, piros ökörnyelv, veres vadö¬
környelv, pirítófű, pirosítógyökér, vörösgyökér, homoki pirosító stb. (Vörös 2008, 434).
A növény , báránypirosító" neve abból a gyakorlatból ered, hogy az alföldi pásztorok
a bárányok szőrét tulajdonosuk jelzésére (tulajdonjegyként) ezzel dörzsölték be
(Bálint 1976, 484). Az ,alkannin nevű vörös festékanyag" a növény gyökerében, a
,pirosasbarna" gyökérhéjban található (Darvas et al. 1925, 106; Wagner 1902, 32).
Már a görögök és a rómaiak is ismerték, elsősorban — páctól függően — piros vagy
lilás színt festettek vele (Brunello 1973, 462). E növény megfelelője a latin nyelv¬
ben az anchusa volt (Bartal 1915, 537; Forbes 1964, II. 103). A 18. században , fát,
gyapjút, viaszszat, sőt az aszszonyok az äbräzatjokat festik vele” (Veszelszki 54).
Ezenfelül , olajok és hajkenőcsök megfestésére, továbbá lakkfestékek előállítására és
gyapotfestésre használták" (Rózsa 1902, 109). Törökországban gyapjút is festettek
vele, a päcolatlan gyapjüt „barnäslilän”, a timsöval päcoltat „vörösesbarnän” szinezte
meg (Adorjän [1987], 18). Brunello szerint kivonatäval selymet is lehet festeni,
barnäspirosat önkloriddal, kekes szint ölomacetättal, ill. melyibolyät vaskloriddal
(1973, 329). Hazánkban egyaránt felhasználták pirosas és lilás színek előállításakor
is (Györffy 1983, 178; vö. N. n. 1908, 232), éppen ezért az alkannával festett fonalak
és textilek összetéveszthetők a bíbortetvekkel festett anyagokkal (Szőke-Timárné
Baläzsy 1995, 256, 18. läbj.).
Alkörmös: Amerikai alkörmös vagy amerikai karmazsinbogyö (Phytolacca ameri¬
cana/decandra L.). Regi magyar nevei: berzsen, berzsen verfürt, fest6szölö, skärlatbab
(Rumy 322), piros dlkermes (EgyME VIII. 267). A , skarlátbáb" név onnan ered, hogy
az alkörmös bogyöiböl — az eredetileg a kermeszfestekhez kapcsolódó - „skarlät¬
színhez" hasonló színezék nyerhető. Az észak-amerikai indiánok gyökerét és leveles
szärät hasznältäk (liläs-barnäs) szinezökent (Kemendi 1989, 36-37). Egyes hazai
vélemények szerint az alkörmössel azonosított , kermesz bogyók" már , sumér és
akkád forrásokból ismeretesek" (Endrei-Hajnal 1958, 456). Ez a feltételezés ugyan¬
akkor összeegyeztethetetlen azzal, hogy ez a növény csupán az Újvilág felfedezésével