Page 359 [359]
358 VII. ÖSSZEFOGLALÁS
a középkori Európa két jelentős virágszimbólumát, a liliom-rózsa jelképkettőst
egymásnak megfeleltetjük.
2. Elképzelhető azonban, hogy a rózsaszín szóval eredetileg a vadrózsák valós
árnyalatára utaltak, ahhoz hasonlóan, ahogy a többi, régi gyökerű összetétel
közül az égszín is az ég, a fűszín is a fű stb. tényleges színét fejezhette ki.
Ebben az esetben viszont nagyon valószínű, hogy a rózsaszín jelentése az
első ponthoz képest szélesebb vizuális tartományra vonatkozhatott, vagyis
egyaránt felölelhette a vadrózsákat a valóságban jellemző árnyalatokat (amely
fajonként és a mindenkori környezet és klíma szerint is variálódott): a halvány
és az élénkebb rózsaszínű, a bíborszínű — esetleg még egészen mélyliláspirosba
hajló — tónusokat is. Kevésbé valószínű, hogy a rózsák valós tónusai közül egy
tipikusnak tekintett árnyalatot jelölt ez a jelző, a legközönségesebb rózsafajt
jellemző színt (erősen kérdéses azonban, hogy évszázadokon át egyazon faj
uralta volna hazánk rózsaállományát).
Ettől függetlenül bizonyos, hogy a rózsaszín — a vörös/veres színnévhez hasonlóan,
de a piros színnévvel ellentétben — gyakori szereplője a ruházatok színeit felsoroló
forráscsoportoknak. Ez a megfigyelés sem visz azonban közelebb minket a rózsa¬
szín közelebbi jelentéséhez, ill. ahhoz, hogy tisztán lássuk, milyen különbségek
lehettek az e névvel jelölt színmező, ill. az öltözetek kapcsán szintén gyakori Zest¬
szín, barackvirágszín, szegfűszín (valamint a hajnalszín) szemantikájához képest.
Míg azonban a rózsaszín szó legkorábbi szemantikája nehezen és bizonytalanul
körvonalazható, addig közelmúltbeli jelentése már sokkal világosabb. Vizsgálataim
szerint ez a színelnevezés a 19—20. századi magyar köznyelvben inkább a halvány,
a polgári színízlést követő pasztelles (az arc kontextusában csupán önmagában a
, gyenge? színjelzővel is kifejezett) rózsaszínű tónusok jelölésére szolgált. A korabeli
parasztság néhány dialektusában viszont ezzel a szóval jelölték, ill. részben még
ma is ezzel jelölik az igen élénk, kissé lilába hajló, a néprajzi szakirodalomban ún.
Parasztrózsaszín névvel ellátott, a szintetikus anilinbíborhoz kötődő árnyalatokat is.
B) Kutatásaim során azt a kérdést is megvizsgáltam, hogy a rózsaszínű szín¬
tartományra mióta gondolunk önálló kognitív kategóriaként. A magyar nyelvű
írott források tanulsága szerint nem valószínű, hogy ez a szín a 18. század előtt
elkülönült volna a veres/vörös névvel jelölt kognitív pirostól. Vagyis bár már a kora
újkori emberek is jól érzékelték a zeszszín, a barackvirágszín és a rózsaszín névvel
megkülönböztetett árnyalatok, ill. a fokális és a többi piros közti különbséget, a
rózsaszín árnyalatok tartományát mégis csupán egy veres/vőrös árnyalatként (vagy a
mentális piros kategória egy alkategóriájaként) fogták fel. A kognitív elkülönítésre