Page 330 [330]
I. ELSŐ HIPOTÉZIS: A PIROS ‘ROZSASZIN, KEKBE HAJLO PIROS" JELENTÉSE 329
zsaszínes/bíborszínű szőlők piros jelzővel való ellátása voltaképpen tehát a piros
szavunknak a rözsaszin-bibor szintartomännyal valö összefonödäsära szolgälhat
újabb bizonyítékkal. (Azért szükséges a feltételes mód, mivel a szőlő voltaképpen
egy gyümölcs, a gyümölcsöknek pedig régtől fogva bevett jelzője a piros, ahogyan
erről később még több szó esik.)
I.7. NEHÉZSÉGEK
A VIZUÁLIS SZEMANTIKA KÖRÜL
Ha a piros a 19. század elejéig vagy közepéig elsősorban a bíbor és/vagy a rózsa¬
színű árnyalatokat fedte le a nyelvhasználók többségének a szóhasználatában,
akkor miért olyan körülményes ezt utólag alátámasztani, ill. miért a szőlőfajok
csoportosításához vagy a drágakövekhez gyakran kapcsolódó jelzőkhöz hasonló
közvetett bizonyítékok vannak túlsúlyban? Csupán azért, mert kevés olyan szöveges
forrással rendelkezünk, amelyben utalnak a színnevek valós vizuális jelentésére?
Vagy inkább annak a jele lehet ez, hogy a 19. században már csupán egyes művelt
szerzők — egyéni vagy táji dialektusában — volt (vagy maradt) meg a piros szónak ez
a két különböző, valójában azonban mégis egy összefüggő színtartományt képező
jelentéstartalma?" Nehéz lenne megmondani.
Ráadásul vannak olyan 19. századi források, amelyek egyszerűen csupán vilá¬
gospiros árnyalatokkal (Id. pl. az artériás vér kontextusában Bene 1812, 63; Sitkey:
HGy 231, 240), sőt van, ahol a — kutatásaim szerint mindenkor inkább a vörös je¬
lentésébe tartozó — sárgásvörös színtartománnyal kapcsolják össze a piros jelentését:
, Skarlátnak neveztetik kevés sárgával vegyült veres szín, mellyet pirosnak mondunk; ez
igen világos veres" (KöEsST X. 488).369
Az ilyen jellegű adatok azonban sokszor csak látszólag mondanak ellent feltétele¬
zéseinknek. A fenti definíciót nagyban befolyásolhatta pl., hogy a s£arlát szónak az
idők folytán megváltozott a vizuális szemantikája. Mint már szó volt róla, eredetileg,
ill. részben még a 19. század folyamán is egyes kékespiros jelentésű színnevek pl. a
bíbor, a karmazsin szinonimájaként használták, viszont a 19. században már sokan
inkább sárgába hajló, mint kékbe hajló piros tónust értettek alatta (vagy esetleg
369 Vö. ezen láz nemében a bőr világos vörös, mint a skárlát posztó, vagy a főtt rák" (Sitkey: HGy
205). A Goethe színtanához írt egyik lábjegyzetben a skarlatszin kapcsan ez olvasható: ,a
magyar nyelvben ezt a színt a piros szóval jelöljük, ami a tiszta vöröshöz képest kevés sárgát is
tartalmaz” (GOETHE 2010, 76).