Page 303 [303]
302 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ
A 19. század végén azonban már a rózsaszín árnyalatok elnevezéseinek a szem¬
antikájáról is értesülünk. Például az 1.3.5. alfejezet végén idézett mondatban Pékár
Károly azt fogalmazza meg, hogy milyen különbséget lát a rózsaszín és a husvörös
színnév jelentése között. Színfelfogása szerint az előbbi a kékespiros értelmű bí¬
bornak fehérrel kevert árnyalatát jelöli (vö. Zsitvay 1903, 91), míg az utóbbi a sárga
vagy barna színbe hajló vörbenyvörös szín telítetlen, fehéres változatát fejezi ki.
A húsvörös a fentiek értelmében nem a (marha- vagy sertés)hús valós árnyalatához,
hanem sokkal inkább az emberi bőr színéhez hasonlít, azaz számára ez voltaképpen
az emberi testfelszín valós színét jelölhette. (A hússzínnek hasonló kikeverésmódját
adja meg: Zsitvay 1903, 90; ill. Skodnik 1988, 319.) Hasonló felosztás szerepel már
egy korábbi művészeti munkában is, annyi különbséggel, hogy abban a rózsaszín
alkotórészeként feltüntetett kékespirosas árnyalat neve nem a bíbor, hanem a , kár¬
min", ill. a vörbenyvörös helyett is más színnév áll, nevezetesen a— vörhenyvöröshöz
hasonlóan szintén sárgáspirosba hajló jelentésű — „ezinöber” (Tafferner 1884, 32;
vö. Butovszky 1906, 86). Összevetésül megemlítjük, hogy napjainkban a kalocsai
hímzéseknél használt ,pamukszínek" között a rúzsaszín névvel illetett tónus szintén
a fehér és a kármin keverékeként definiálható (Romsics 1998, 410).
A rózsaszín tónusok neveivel kapcsolatban érdekes megvizsgálni azt is, hogy
milyen színneveket használtak rá azokban a szövegekben, amelyekben a rózsaszín
szó ritkán fordult elő: pl. a rózsák színének kontextusában. E virág színének jel¬
lemzésénél ugyanis valószínűleg szándékosan kerülték a rózsaszín jelző használatát,
hiszen meglehetősen ellentmondásosan hangzott volna, hogy , rózsaszínű rózsa".
A 18. század végén Csapó Jozsef csupan piros rosa fajokról ír (kerti rosa, parlagi
rosa, basal rosa3?1), többféle színnév szerepel viszont Diószegi Sámuel Magyar fűvész
könyv című 1807-ben kiadott munkájában, amelyben 20 különböző rózsafaj van
felsorolva (Diószegi 302). Bár Diószegi nem mindegyik fajnak adja meg a közelebbi
színét, munkája mégis fontos abból a szempontból, hogy háromféle színnevet is
használ a pirosas szirmú fajok jellemzésére. Az egyik a Lippaynál is már előfor¬
duló zeszszín, a másik a veres, a harmadik a piros. Hogy e helyütt mi a különbség,
vagy van-e egyáltalán különbség a vörös és a piros szóval jelölt rózsák között, nem
lehet bizonyosat mondani. (De talán nem véletlenszerű ezeknek a színneveknek
a használata, hiszen a piros szó pl. önmagában tűnik fel — a gyakran bíborszínű
árnyalatot mutató — bársonyrózsával rokon R. Damascena fajnál, ld. uo. 303).
Az is elképzelhető, hogy Didszeginél a ,,testtzin”, a ,piros és a ,veres” vilagossdgi
— és esetlegesen árnyalatbeli — fokozatokat jelöltek, méghozzá oly módon, hogy a
34 A bazsarózsa, ill. még az általa említett zuba és kassai rosa voltaképpen nem rózsa, csak a nevében
(Csapó 30).