Oldal 298 [298]
I. ELSŐ HIPOTÉZIS: A PIROS ‘ROZSASZIN, KEKBE HAJLO PIROS" JELENTÉSE 297
mit keres a sorban a geszfenyeszín, ezen elnevezés alatt azonban ebben a korban még
talán inkább talán pirosas árnyalatot érthettek, mint barnásat, hiszen pl. Lippay
, gesztenye színű almáról" ír (PosK III. 75), de még egyes 19. századi rózsalisták¬
ban is előfordul ilyen árnyalatú rózsák említése. (Az sem elképzelhetetlen, hogy a
lat. castanei coloris ‘gesztenyeszin’ szintén pirosas vagy lilas színt jelölt, hiszen ez a
meghatározás a 10-II. századi miseruhák korai latin nyelvű leírásaiban a bíborral
festett anyagok kapcsán tűnik fel, Id. Bock 1866, 103-104.)
Mindenesetre valószínű, hogy mind a puniceus, mind a purpureus valamely
liláspiros, vagyis bíbor árnyalatot jelölt. Az itáliai képzőművész, Leon Battista
Alberti festészetről szóló könyve szerint mindenesetre a rózsák között csupán
egyféle élénk bíbor van, de hasonlatok révén megkülönbözteti tőlük a világos
rózsaszínűeket és a fehéreket is:
,4 rózsák némelyike élénk bíbor [porpora "bíbor ] színű, másik hasonlít a lányok orcájá¬
hoz," ismét másik az elefántcsonthoz" (Alberti 9).
Tehát Lonitzer és Alberti is kétféle pirosas árnyalatot említ (előbbi a purpureus és
a puniceus névvel jelöltet, utóbbi a borpora tónusút és az archoz hasonló színűt),
korántsem biztos azonban, hogy az általuk használt színmegjelölések egy az egyben
megfeleltethetők egymásnak, vagyis a puniceus nem feltétlenül azonos a bőr valós
színével, azaz a testszínnel. Nem csupán azért, mert a képzőművész könyvének
megjelenése majdnem százhúsz évvel megelőzte a híres füveskönyv első kiadását,
hanem már csak azért sem, mert Németországban és Itáliában bizonyosan másféle
rózsák voltak elterjedve, sőt másféle színben pompáztak még az azonos fajú rózsák
is (hiszen mint már szó volt róla, a rózsák színe észak felé sötétedik). Ugyanakkor
mindkét szöveg - és véleményem szerint ez a leglényegesebb momentum! — a tipikus
vagy tiszta piros (latinul: ruber) színnel ellentétben kizárólag bíbor (vagyis talán
kékbe hajló pirosas) színű rózsák létét igazolja. Ezáltal pedig a magyar piros rózsa
kifejezésben szereplő piros színnév "bíbor, élénk rózsaszín értelmét is alátámasztja
— szemben a veres/vörös rözsa összetetelekben?”° is szereplő veres/vörös szóval, amely
viszont bizonyosan ‘tipikus piros és mindenféle pirosba hajló árnyalat jelentéssel
rendelkezik.
319 Vö. az inkarnátról és a testszínről korábban elmondottakkal.
320 Bár eddig a piros rözsa jelzős szerkezetről esett csak szó, nem szabad elfeledni, hogy a veres/vörös
is feltűnt a rózsa kontextusában már a legkorábbi forrásokban is, pl. Melius Herbáriumában
,csak veres rosát említ" (NATTER-NÁD 1962, 314). De éppen amiatt, hogy csupán ezt említi,
vehetjük bizonyosra, hogy nála veres értelme a rózsaszínűt is lefedte, hiszen a rózsaszínes és a
sötétebb rózsákat is veres rosának nevezte.