Oldal 297 [297]
296 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ
véleménye azonban nem biztos, hogy általános volt, hiszen a toposzokhoz jobban
ragaszkodó késő középkori szerzők már szinte csak pirosló rózsákról és bíborszínű
violákról írtak (Géczi 2007, 72)" Szent János iménti véleménye ugyanakkor nem
feltétlenül vall vizuális hasonlóságról, hiszen a bíbort (a festékanyagot) és a rózsát
egykor pompájukban és kulturális jelentőségükben is hasonlónak ítélték, pl. egy
9. századi verses kertészeti munka szerzője a rózsa színét szintén ,a Karolingok
számára olyan fontos, a Római Birodalomban, illetve a kortárs bizánci császárságban
reprezentációs szerephez jutott bíbor színével találta összevethetönek” (uo. 46).
A kora újkorban azonban már egyes kertészeti munkákban is feltűnik a bíbor a
rózsák színének jellemzésére, pl. Lonitzer — 16. században megjelent — híres latin
nyelvű füveskönyveben?'* a rözsafajokat a következö szinjelzökkel különbözte¬
ti meg: 1. cadidus, 2. purpureus, 3. puniceus, 4. pallidus, 5. luteus (Lonitzer 45b).
E színnevek értelme Molnár Albert és Pápai Páriz szótára szerint 1. "halvány
(másutt: , tiszta tündöklő feier", Id. Sziksz 56), 2. bársonyszínű (azaz bíbor), 3.
MA szerint ‘biborszinü, vereses’ (viszont a punicans jelentése ‘piros, pirosacska’);3"7
Papainal viszont ‘kirdlyszin, gesztenyeszin’, 4. ‘sarga’, 5. verhenyő sárga. Mint lát¬
hatjuk, a fenti színnevek közül a puniceus jelentése tűnik a leginkább kérdésesnek,
hiszen többfele szinmegjelölest is tärsitottak hozzä, a fent említett bíborszín, piros,
királyszín és gesztenyeszín mellett még a rózsaszínt is, mivel Szikszai (1590-ben)
pl. ,Rosa szinnek" fordítja ugyanezt a latin szót (Sziksz 56). Sőt, egy 1579-es kel¬
tezésű, latinul és magyarul is fennmaradt iratban a , punicei coloris" fordításának
a szederjes felel meg (Bunyitay 1884, 78. 9). De akár még a gránátszínhez is köze
lehet e színnévnek, mivel a , gránátszín" összetétel alapját is adó gránátkőnek a latin
neve egy hazai forrás szerint: , lapis punicei coloris, carbunculus” (Bartal 1901, 297).
Mindenesetre a 19. században ezt a színt már — Molnár Alberthez hasonlóan —
2%
elsősorban bíborszín jelentésűnek tartják." Látszólag furcsának tűnhet az is, hogy
35 Ha a magyar nyelvet vesszük, ott kezdetben csak a rózsa és a liliom előtt áll színjelző, az ibolyát
jelentő vioZa elétt nem. PI. ,pyros rosac [...] feyer liliomok, es zepplö nelkivalo vyolak” (Nagysz.
kódex, Id. VARGHA 1909, 484). Vagy: , Edesz szép violyat piros rusaiat egyben kötue nekem
ata ö bucretaiat" (RITOÓKNÉ 198I, 439). Később viszont már kaphatott színjelzőt, a 17.
századi székelyföldi gazdaságok kertjeinek leírásaiban pl. a szederjes szó szerepel a viola neve
előtt (Id. CSOMA-TÜDŐSNÉ 2010). Vö. ,szép szederjes kék, mint az ivolya" (1660 körül
írta Kecskeméti W. Péter, Id. BALLAGI 1884, 277).
36 Adam Lonitzer vagy masképpen: Lonicerus (1526-1586) leghiresebb mtive a Kreuterbuch, amely
1557-ben jelent meg először, Melius Herbáriumának is egyik fő forrása is volt (GÉCZI-STIR¬
LING 1999, 88).
37 Vö. a ,piros pomagranát" növény latinul: dunica granatum, itt: Wagner 217. Vö. még ,Barnapiros
[sötetpiros?]: puniceus” (PÓLYA 1836, 67).
315 Pl. abban a szótárban, amelyről a 284. lábjegyzetben írtam, ill. a LatSz-ban. Vö. , Bársony-szín
— Puniceus, purpureus color" (SIMAI 1809, 90).