Oldal 298 [298]
OCR
I. ELSŐ HIPOTÉZIS: A PIROS ‘ROZSASZIN, KEKBE HAJLO PIROS" JELENTÉSE 297 mit keres a sorban a geszfenyeszín, ezen elnevezés alatt azonban ebben a korban még talán inkább talán pirosas árnyalatot érthettek, mint barnásat, hiszen pl. Lippay , gesztenye színű almáról" ír (PosK III. 75), de még egyes 19. századi rózsalistákban is előfordul ilyen árnyalatú rózsák említése. (Az sem elképzelhetetlen, hogy a lat. castanei coloris ‘gesztenyeszin’ szintén pirosas vagy lilas színt jelölt, hiszen ez a meghatározás a 10-II. századi miseruhák korai latin nyelvű leírásaiban a bíborral festett anyagok kapcsán tűnik fel, Id. Bock 1866, 103-104.) Mindenesetre valószínű, hogy mind a puniceus, mind a purpureus valamely liláspiros, vagyis bíbor árnyalatot jelölt. Az itáliai képzőművész, Leon Battista Alberti festészetről szóló könyve szerint mindenesetre a rózsák között csupán egyféle élénk bíbor van, de hasonlatok révén megkülönbözteti tőlük a világos rózsaszínűeket és a fehéreket is: ,4 rózsák némelyike élénk bíbor [porpora "bíbor ] színű, másik hasonlít a lányok orcájához," ismét másik az elefántcsonthoz" (Alberti 9). Tehát Lonitzer és Alberti is kétféle pirosas árnyalatot említ (előbbi a purpureus és a puniceus névvel jelöltet, utóbbi a borpora tónusút és az archoz hasonló színűt), korántsem biztos azonban, hogy az általuk használt színmegjelölések egy az egyben megfeleltethetők egymásnak, vagyis a puniceus nem feltétlenül azonos a bőr valós színével, azaz a testszínnel. Nem csupán azért, mert a képzőművész könyvének megjelenése majdnem százhúsz évvel megelőzte a híres füveskönyv első kiadását, hanem már csak azért sem, mert Németországban és Itáliában bizonyosan másféle rózsák voltak elterjedve, sőt másféle színben pompáztak még az azonos fajú rózsák is (hiszen mint már szó volt róla, a rózsák színe észak felé sötétedik). Ugyanakkor mindkét szöveg - és véleményem szerint ez a leglényegesebb momentum! — a tipikus vagy tiszta piros (latinul: ruber) színnel ellentétben kizárólag bíbor (vagyis talán kékbe hajló pirosas) színű rózsák létét igazolja. Ezáltal pedig a magyar piros rózsa kifejezésben szereplő piros színnév "bíbor, élénk rózsaszín értelmét is alátámasztja — szemben a veres/vörös rözsa összetetelekben?”° is szereplő veres/vörös szóval, amely viszont bizonyosan ‘tipikus piros és mindenféle pirosba hajló árnyalat jelentéssel rendelkezik. 319 Vö. az inkarnátról és a testszínről korábban elmondottakkal. 320 Bár eddig a piros rözsa jelzős szerkezetről esett csak szó, nem szabad elfeledni, hogy a veres/vörös is feltűnt a rózsa kontextusában már a legkorábbi forrásokban is, pl. Melius Herbáriumában ,csak veres rosát említ" (NATTER-NÁD 1962, 314). De éppen amiatt, hogy csupán ezt említi, vehetjük bizonyosra, hogy nála veres értelme a rózsaszínűt is lefedte, hiszen a rózsaszínes és a sötétebb rózsákat is veres rosának nevezte.
