Page 295 [295]
294 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ
»a piros rózsa a vér, a fájdalom jele, szent Bernát szerint a szenvedés szimbóluma, a
mártíromság jelképe, de összefüggésbe hozzák Krisztus stigmáival is" (Soós 20095 vö.
Reuss 1997, 395)3" Mint ahogyan Cornides-kódex szerzője fogalmaz: , A rózsának
pirossdgan jegyeztetik a martiromsag” (ld. NySz 1293). Az előző fejezetben tárgyalt
fehér-—piros színpáros jelentése ebben a szimbolikai összefüggésben a következő: Jézus
Krisztus , fehér a szüzességben, vörös a halálban" (Stirling 1991, 191), vagy ahogyan
Bod Péter fogalmazott a 18. században: az eklézsiát ,ábrázoló" rózsa , Krisztus"
sok szenvedései által piros; Szentsége és Ártatlansága által fejér" (Bod: Leks 234).
Ugyanakkor Aguinói Szent Iamás tanítása szerint a mártíromsággal a bíborszín
fonódik össze, az ő rendszerében ugyanis az egyszerű piros (vagy esetleg a kar¬
mazsin, ld. Propszt—Újváry 1997, 435) a szeretet jelk&pe (Pleij 2004, 16; vö. „rosay
pyrossägnak zeretety”, NySz II. 1469; Temesväri Pelbärt szeretettel szölö piros
nyelvről ír, Id. V. Kovács 1982, 250; ill. vö. meg: „Feher rözsa: Tiszta lelek — Piros
rézsa: Szeretteljes sziv’#?). De itt természetesen arról van szó, hogy veres/vörös
névvel jelölt osztatlan kognitív piros az, amely kettős értelmet hordoz. Így fordul¬
hatott elő, hogy egy 1751-ben kiadott prédikáció szerint a pap egy felöltöztetett
szoborra mutatva azt mondta: , Szent FELIX Mártyr itten eltölttetek az óltáron,
öltöztetve vagyon vörös bársonyba; de talán ez a vörös bársony az ő égö szeretetit,
avagy pedig a Kristus Jesusért ki-üntôtt piros Vérét fogja jelenteni” (Knapp-Tüs¬
kés 1987, 30). De ha a piros színkategórián belül elsősorban is a bíbor árnyalatok
fonódtak jobban össze a mártíromsággal, könnyedén megmagyarázható, miért
lehet rózsai/rózsálló a vértanúk és a legfőbb vértanú (Krisztus) vére, hiszen — mint
már szó volt róla — a középkori rózsák is inkább rózsaszín-bíbor színűek voltak,
semmint igazi pirosak. Ennek ellenére mégis úgy vélem, hogy mindenekelőtt a
piros/bíbor színnek a mártírok vérével való szimbolikus összekapcsolása, nem
pedig a vér és a rózsa színének vizuális hasonlósága állhat a hátterében egyrészt
a ,rózsálló vér" költői képnek, másrészt annak, hogy egykor a rózsát vérszínűnek
vagy később vérpirosnak mondták:
archaikus ima ún. grál-motívuma a következőképpen alakult: a kosárba hulló szent , vércsepp
helyibe piros rózsák nyíltak" (ERDÉLYI Zs. 1999, 523), más folklóralkotások szerint a keresztfa
tövébe hulló vércseppek változtak rózsává (TÁNCZOS 2006, 207).
mm „A 16. szäzadi ködexeinkben, a Czech- (1513 körül) és a Gömöry-kódexben (1516 körül) a ró¬
zsafüzér egységeiként említett" örvendetes, fájdalmas és dicsőséges olvasók közül a fájdalmas
neve/színe a , veres (piros)" volt (GÉCZI 2003, 182). Ugyanakkor a fájdalmas olvasóhoz a veres
szó társítását a vérrel járó krisztusi áldozat is indokolja, így ebben a kontextusban a veres szó
egyaránt jelenthette azt, hogy "véres (szín) , ill. azt, hogy piros". Ettől függetlenül , szemiotikailag
a fekete rózsafüzér a gyászt; a piros/vörös a szenvedést" jelöli (LENGYEL 2008, 376).
32 Egy 19. század végén megjelent egyházi könyv (Steinitzer Ede: Szűz Mária virágos kertje,
vagyis. . .) tartalomjegyzékéből idézik itt: Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek 1898, 81.