Page 290 [290]
OCR
I. ELSŐ HIPOTÉZIS: A PIROS ‘ROZSASZIN, KEKBE HAJLO PIROS" JELENTÉSE 289 1978, 327; Dömötör 1984, 312; Kilián 1966, 423), addig a szépirodalom ebből a szempontból vegyes képet mutat. A luxust idéző bársony képét előszeretettel megidéző Csokonai Vitéz Mihálynál (1773-—1805) a ,bársony" jelzője többnyire a veres," a bársonyszínhez azonban nála is a piros tartozik: „Piroslö verei, amelyeket töltnek Tagjai, széjjel a levegőn süvöltnek. És mikor ennek a fecskendező vérnek Cseppjei a fának ágaihoz érnek, Mely gyümölcsöt a vercseppek megmosnak, Tetszenek tirusi barsony-szin pirosnak” (,,Piramis és Ihisbé históriájának lefordítása", 1785-88 között). Petôfi Sändor verseiben kizärölag piros a „bärsony” (pl. „Jött az ifju hajnal, az ékes levente [...] 5 vállán újdonat-új piros bársony mente”, Szécsi Mária, 1847; vagy: ,Vér rajtad a piros bársony, Süssenek meg tüzes nyárson!, Kont és társai, 1848). Arany János költészetében csupán egyetlenegy elöforduläsra lelhetünk: a „nagy vores barsony szék” képében (Dalids idék, Toldi szerelmének elsé dolgozata, Masodik ének, 7. vsz.). Vörösmarty műveiben ritkán (összesen csupán háromszor) jelenik meg a , bársony", és ezek közül csak egyhez kapcsolódik szín, méghozzá éppen azon, Piros száj című versében, amelyben egyébként az ajkak, a szamóca, a bor és a hajnal jelzőjeként is a piros szót alkalmazza, a bársonyhoz mégis inkább a veres szót társítja 397 (A székelyudvarhelyi laikus költő, Magyarósi Szőke József kôlteményeiben — Id. ezekhez még a IV. rész 2.3. alfejezetét — a ,bársony" jelzője a hozományjegyzékekben, végrendeletekben a bársony és egyéb textilek kapcsán is gyakori szederjes, ld. a Pünköst’ hava cimü verset Magyarösi: PoM I. 116). Véleményünk szerint az eddig leírtak hátterében az állhat, hogy a , veres bársony" és a ,piros/veres bársonyszín vagy bársonyszín piros/veres" (Kiss Bálint lelkésznél pl. , Veres bárson szin", Id. Kiss: MaR 109, 110; Dugonicsnál pedig: , vörös bärson-szin”, Id. Dugonics: Sz II. 401) jelzős szerkezetek tulajdonképpen két különböző színre utalnak. Előbbi a fokális (vagy általában mindenféle pirosra), utóbbiak viszont egy különleges árnyalatra: a drága türoszi színre, vagyis a kékespiros bíborra. Erre utal 306 „Igy sokszor a tengert embervér nagyítja, / És kék színét veres bársony pirosítja" (Szomorú hallgatók. . .); , Rajtok királyságot mutogatni akar / A veres bársonyba kevélykedő bakar” ( Osz). 307 Oh szűz ajak! Mi haszna vagy piros, Ha meg nem csökolhatlak? [...] Szamöcza is piros [...] Piroslik a bor is [...] Piru] a" hajnal is [...] Van vérszín drágakő, Van bársony is veres, Mit embercsontokon Sok büszke szív keres" (Vörösmarty: Piros száj, 1839).
