Page 289 [289]
OCR
288 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ szóval fejezhettek ki egy, a tipikus pirostól távolabb eső árnyalatot. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy ezzel a két színnévvel elsődlegesen a textilfestés különbségeire utaltak, vagyis a bíborpiros egyszerűen annyit jelöl: bíborral festett, a karmazsinszín pedig azt: kermesszel festett.395 Már csak azért is felvethető ez, mivel egyes vélemények szerint korábban a színeket a színezékük eredete vagy kulturális jelentősége után nevezték meg, nem pedig tényleges tónusuk szerint, így történhetett, hogy a Jézusra gúnyból rátett palást színe Márk és János evangéliuma szerint bíbor (porfura), Máté szerint viszont karmazsin (kokkino) volt (Zentgraf et al. 2000). Ha valóban a festőanyag volt a fontos a színek megnevezésekor, akkor a bíborpiros összetétel kapcsán azt érdemes hangsúlyozni, hogy Károli bizonyosan okkal választotta a piros színnevet a — ruházat kontextusában egyeduralkodó — veressel szemben, amikor a biborcsigäkkal festett öltözethez keresett jelzőt. A pirosnak a bíbor szóhoz hasonló vizuális jelentését mindemellett az is valószintisiti, hogy a piros szinnév a kezdetben "kékespiros értelemmel bíró bársonyszín előtt és után is többször feltűnik egészen a 19. század elejéig. (Pl. „Nemelly Tsigäkból ez előtt inkább mint most a" piros bársonyszín vétetett", Id. Földi: TermH 374; , Nagy gömbölyű, szép bársony-szín piros, fejér húsu" barack, Id. Pethe: MGazd 270; „Violaszin [!] bakszakal [...] virágai nagyok, piros bársony szinűek", Id. Károlyi 1841, 13). Amikor pedig már a piros szót (az addig ebben a kontextusban egyeduralkodó veres/vörös mellett) alkalmazni kezdik ruhaneműk színének jelölésére is, megalkotják a — már tárgyalt rózsapiroshoz hasonlóan szintén németes hangzású — bársonypiros összetételt is, amely jelenlegi ismereteim szerint legkorábban egy 19. századi folyóiratban fordul elő (Id. , bársony piros s kék szőnyegekkel", Erdélyi Híradó, 1833. 16. sz. 126). E jelzőt azonban egyes tájnyelvekben is használhatták, legalábbis Kiss Géza Ormánysági szótárában is szerepel bársompiros alakban (1952, 31), ill. Homokmégyen az egyik falpingálásra használt szín szintén a bársonypiros nevet viselte egykor (Novák 1909, 157; vö. a Rosa chinensis Jacg. egyik kalotaszegi nevevel: „bärsonypiros rözsa”, ld. Pentek-Szabö 1985, 281). Míg azonban a biros színnevet amúgy is halmozó folklórban a , bársony" minden időben $iros volt (pl. „Vegigmentem a gyulai nagy utcán, / Elvesztettem piros bársony keszkenőm. / Piros bársony keszkenőmet nem bánom, / Hogy igazán szerettelek, azt bánom", Móser 2015, 30; a piros bársony folklórbeli példáihoz Id. még: Mándoki 305 A református Károli egyébként a karmazsin helyett a skarlát szót is választhatta volna, hiszen ekkoriban a skarlät is jelölhetett kermesszel festett textilt (vö. Jakab ösevangeliuma szerint „a jeruzsälemi templom kärpitjät [...] bibor- €s skarlätfonallal” keszitettek, Id. PROPSZT 1997a, 75), de a protestánsok szemléletében ez a szó negatív felhanggal bírt, ahogyan arra már „A rosszféle nő és a piros" című alfejezetben utaltunk.
