Page 264 [264]
VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN
ÉS POZITÍV JELZŐ
A piros színnév szemantikájáról két különböző — de akár egymás mellett is meg¬
férő — hipotézist fogalmazok meg. Az egyik szerint a pirost eredetileg a mainál
szűkebb jelentésben használhatták, legalábbis azokban az esetekben, amikor egy
konkrét színtartományt akartak vele kifejezni: elsősorban olyan rokon árnyalatokat
jelölhettek vele, amelyek az előző fejezetben tárgyalt arc, rózsa és hajnal tónusát
is jellemzi. A másik feltételezés szerint viszont bizonyos kontextusokban a piros
vizuális vonatkozásainál fontosabbak lehettek a szó — előző fejezetben már tárgyalt
— pozitív konnotációi: sok esetben azért használták, hogy a birosodás folyamatának
végeredményeképpen létrejött árnyalatra utaljanak, vagy azért, hogy a színes (pi¬
rosas) tárgyat vagy jelenséget (vagy akár egy, a színek és a vizualitás dimenzióját
teljesen nélkülöző fogalmat) pozitív színben tüntessenek fel.
Mint azt látni fogjuk, e két hipotézis kifejtése nem azonos hosszúságú és súlyú.
A szövegkorpuszok vizsgálata során ugyanis elsősorban a $iros vizuális jelentéstar¬
talma szempontjából lényeges adatokra koncentráltam, aminek eredményeképpen
számos közvetett és néhány közvetlen bizonyítékra akadtam arra nézve, hogy
milyen szinmezöt illethettek elödeink a piros szóval. Az átvitt értelmű alkalma¬
zásmód problémájához képest tehát sokkal terjedelmesebb összegzését nyújtom az
elsődleges színjelentésre vonatkozó — a megközelítés és a hozzáférés tekintetében
sajnos igen bonyolult — kérdéskörnek.
1. ELSŐ HIPOTÉZIS:
A PIROS RÓZSASZÍN, KÉKBE HAJLÓ PIROS JELENTÉSE
Napjainkban leginkább a rózsaszínű/bíbor árnyalatok színosztályába sorolnánk
annak a három dolognak a színét, amelyeket az írott nyelvű forrásainkban a kez¬
detektől fogva gyakran a piros színnévvel jelöltek, azaz
1. a (piros szóval jellemzett vad, ill. kerti) rózsa,
2. a (,rézsds vagy piros) arc,
3. a ( rózsás" vagy piros) hajnal tónusát.