A jelenre vonatkozó színmintás vizsgálataim szerint a rózsaszín színnév napja¬
inkban a pasztellrózsaszíntől a sárgás-rózsaszínes tónusokon át egészen az élénk¬
bíborba hajló rózsaszínig terjedő színmezőhöz tartozó — közösségenként, de akár
személyenként kissé eltérő, inkább kisebb, mint nagyobb - ärnyalatcsoportnak a
neve. Diakrón kutatásaim révén arra is fény derült, hogy ez a hosszú évszázadokon
keresztül a — veres/vörös névvel jelölt — kognitív piroshoz sorolt színtartomány a
18. századnál előbb nem válhatott önálló kategóriává. Az írott forrásokból az is
kiderült, hogy a rózsaszínű árnyalatok családját még a 19. században sem tekintette
mindenki összetartozó, a piros színtartománytól független színosztálynak, részint
azzal összefüggésben, hogy önálló kognitív kategóriává válásának folyamata pár¬
huzamosan zajlott ezen árnyalatcsoport feminin jellegének kialakulásával.
Ehhez a színhez a 20. század folyamán széles körben meghonosodott az új¬
szülöttek/kislányok nemét jelző szimbolika is társult, amely eredetét tekintve
szorosan kapcsolódik az — általam áttekintett szövegekből meggyőzően igazol¬
ható — szüzességhez/ártatlansághoz társított (piros/fehér) rózsa, a rózsa szépségét
és pirosságát tükröző, ill. az erényességből fakadóan olykor elpiruló arc, valamint
a ,piros szemérem" (amely valójában talán rózsaszín szemérem?) képzetköréhez.
Ez a tény pedig szintén alátámasztja a piros és a rózsaszín szín és szó közti szoros
történeti kapcsolatot.