nem találkoztam. Viszont az bizonyos, hogy korábban voltak olyan magyar falvak,
ahol a szóban forgó két színt jelzőszerepben használták a viselet kontextusában.
Például , amikor Zsitvabesenyőn udvarolni kezdett a legény, a /ajbijára rózsaszín
vagy égszínkék szalagot kötött, ami azt jelentette, hogy elkötelezte magát, szerefője
van. A szalagot bálok alkalmával viselte, amíg meg nem nősült" (Jókai—Méry 1998,
153, kiemelés az eredetiben).
A továbbiakban azonban szorítkozzunk kizárólag a rózsaszínre és annak szim¬
bolikájára. Egykor ugyanis még az is előfordulhatott, hogy ezt a színt egészen elvont
fogalmakkal társították. Míg Beniczky Péternek a különféle színek jelentéséről
szóló 17. századi versében a ,rózsa" az akkor még — a patriarchális társadalmak
értékrendjét tükrözve — leginkább női erénynek számító , engedelmesség?" jelképe
volt (Id. Beniczky), addig a közelmúlt falusi gyakorlatában ugyanehhez a színhez
egy ennél sokkal férfiasabb tulajdonságot/erényt asszociáltak: a sályiak pünkösdi
szokásának kontextusában a , bátorságot" fejezte ki. Ez a sályiak ún. pünkösdkosara
vonatkozásában mégsem valamiféle hősies harciasságot jelölt, "7" hanem a férjhez
menő lány , bátorságát" (amely talán a gazdaasszonnyá válásához szükséges , tettre
készségének" vagy talpraesettségének felelt meg). Ezen a településen ugyanis,
amikor a legény fejkendőt, ill. inganyagot tartalmazó pinkösdkosarát elküldte
a jövendőbelijének, a fiú édesanyja a következő kísérőszavakkal adta át leendő
menyének ezt a fehér, rózsaszín és piros papírvirágokkal, ill. zöld rozmaringággal
feldíszített jegyajándékot:
, Ezt a kosárt édes lelkem, fijam küldte, mert ő szeret. Ki benne van, mind a tied. Fogadd,
viseld egészséggel. A fehér mályva tisztaságod, a rózsaszín a bátorságod, a biros az örömöd,
a zöld rozmaring reményed. Szeressétek tovább egymást, míg eljön a várva-várt nász"
Véleményem szerint a rózsaszínnek a paraszti anyagi kultúrában betöltött szerepe,
ill. a piros színtől független szimbolikai tartalmakkal való megtöltése arról tanús¬
kodik, hogy a 20. századra már mindenképpen önállósult kognitív kategóriaként
fogták fel ezt a színtartományt. Saját színmintás vizsgálataim szintén azt igazolják,
hogy manapság a rózsaszín önálló — pirostól független — kategória volta (szemben
pl. a narancssárgával) nem kérdés.
"7 Egy 19. század végén íródott címertani leírás szerint a heraldikai vörös viszont pontosan a , katonai
bátorságot" jelezte, míg a vizuálisan a rózsaszín rokonának tekinthető bíbor a — rózsavirág és a
piros kapcsán már tárgyalt — , szemérem" kifejezője (DEÁK 1883, 110). A mai kutatások szerint
az euröpai heraldikäban a vörös szin valöban a bätorsägot jelölte, a bibor viszont leggyakrabban
a méltóságot jelezte (RESZLER 2018, 33).