Oldal 249 [249]
OCR
248 V. A PIROS/ROZSAS ARC, A PIROS RÓZSA ÉS A RÓZSASZÍN „1573: „...42 kato leany p(rae)dicatiora latta hogi pirossak voltak archul kerdette az kissebiket my lelte azt Monta hogi az Annya kente Meg” (SzT 1. 414). Utóbbi idézetben érdekes módon pontosan az a , kenni" ige szerepel (korabeli használatához Id. még: NySz I. 835), amelyet a moldvai csángók még ma is használnak az arcpirosítás kifejezésére: Klézsén pl. a terjőke kígyószisz (Echium vulgare) virágról mondták, hogy ,a fejérnépek az orcájukat kenték vele" (Halász 2010, 277). Az arc pirositasinak vagy régebbi nevén , kendőzésének""3 szokására fókuszálva a következőkben arra is megpróbálunk magyarázatot keresni, hogy miért jelôlheti a piros sz6 a szüzesség/tisztesség mellett ennek ellenkezőjét, azaz a nemi szabadosságot is. 5.6.4. A kipirosított céda Fierz kutatásai szerint (2007) míg a sminkelés az ókori Egyiptomban a felső réteg kiváltságaként a társadalmi hatalom jele volt, addig az antik görögöknél a hetérák piros ajkai a vonzóság és az öntudatosság pozitív jelképeként értelmezhetők. Jóllehet a középkorban a prostituáltakon (nőkön és férfiakon egyaránt) és a színészeken kívül senki sem használt sminkszereket, a női szépségideál és az egészségességről vallott nézetek mégis megkövetelték a természettől való szép piros arcot és ajkakat. A sminkhasználat társadalmilag csak a 18. században szélesedett valamelyest, amikor Nyugat-Európában a barokk és a rokokó stílus révén a piros ajkakat és orcákat előnyben részesítő udvari elegancia jött divatba. Ekkortájt a smink a ruhával együtt az udvari körhöz való tartozást, azon belül is rangsort jelzett. Egészen addig így is maradt ez, míg a polgári értékrend kialakulásával és terjedésével párhuzamosan a kipirosított arc és a kifestett száj a homoszexuális dandyk és a hírhedt kurtizánok világába szorult vissza. Ekkor a polgári erkölcsiség által elvárt , nemi viselkedés" a sminkelést immár végérvényesen a női nemmel kapcsolta össze, ill. a szexuális vonzerő tárgyává tette. 63 A német , Schminke" fordítása , Kenet, kendőzet, ábrázat festék, pirosító" (itt: OsLex 373). A ,kendőzés" szót használja pl. Faludi Ferenc is: , leszedvén arcájokrul a fiatal pirost, csuda kendőzéssel s titkos mesterséggel", ill. , Oktatják... mutatják a kendőzésnek eszközeit, mennyire légyen szabad nevelni az arcákon a pirost, hogy meg ne sokalljak a szemek; s mint kellessék elejét venni, hogy a veriték le ne mossa és el ne árulja a vendégszint” (ld. Faludi: Ist). Különösen figyelemreméltó utóbbi idézet vendégszín kifejezése az arcpirosítóra, amely ma már egyáltalán nem használatos, szemben a hasonló felépítésű — paróka" értelmű — vendeghaj összetétellel.
