Oldal 250 [250]
OCR
5. A RÓZSASZÍN 249 Bár az imént azt írtuk, hogy a középkorra még nem volt jellemző a sminkhasználat, kivételek azonban bizonyosan akadtak, hiszen az illembe néhol még beleférhetett némi arcpirosítás, a száj festése azonban ténylegesen a rossz nőszemélyek (boszorkányok vagy cédák) ismertetőjegyének számított. Bár az egyházfők és a moralisták rosszallták a sminkelést, lehettek olyanok, akik megpróbálták mesterséges úton fokozni a Teremtőtől kapott természetes szépségüket. Legalábbis erről vallanak egyes — különféle sminkszerek készítésmódját tartalmazó — receptek, amelyek máig fennmaradtak (Pastoureau 2017, 81—82). Hazánkban a 18. században bizonyosan elterjedt volt az arcfestés a nemesi hölgyek körében. A nemesurak, az értelmiségiek és az egyházi személyek azonban általában nem nézték ezt jó szemmel, így az úri dámák sminkelési szokásai ebben az időben, de még később is sokszor csúfolódások céltáblájává vagy éppen erkölcsi tanmesék tárgyaivá váltak. Ezt igazolja a következőkben elemzendő két szöveg is. Elsőként lássunk Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, vagyis A dámák diadalma a Jársángon (1799) című regényéből egy részletet, amely egy úri nők közt zajló hangos perpatvarról szól. Az ábrázolt jelenet szerint az egyre inkább elfajuló csata hevében ze egy bizonyos Johanna nevű szereplőről ledörzsölődik az arcfestéke: „De Johanna, kinek rözsäkba märtatott Orcája született hajnalszínt": mutatott, Johanna újonnan Ecsét megtámadta: De orcáját Ecse addig cirolgatta, Míg mind elenyészett a Johanna vére, S hajnalszine maradt az Ecse kezere. Iromba lett a szép cerussza s miniom, Ollyan lett a rözsa, mint a säsliliom. Így balnak el gyakran egy orcafogásra Sokan, kik rászoktak a képmázolásra, Azok, akik nappal angyali bálványok, Éjtszaka lüdércek s merő boszorkányok" (Csokonai: D 64). Az , Iromba lett. . ." kezdetű sorhoz Csokonai magyarázó lábjegyzetet fűz, amelyben rámutat arra, hogy a ,cerussa" szó alatt voltaképpen , fejér festéket, fejér kendőzöt”, vagyis arcra felvihető szépítőszert, egyfajta fehér alapozót/púdert kell érte764 Ez a színnév — mint azt korábban kimutattam — fírózsaszín" jelentést hordozott, ahogyan ezt a fenti mondat is igazolja. Erdekes mödon a hajnalszin jelzövel az arcpirositäs kontextusäban még a 20. század elején is találkozhatunk: „hasznältak-e ök [ti. a török häremhölgyek] pirositot? Vajon... adtak-e hajnalszint hofeher arcuknak is?” (EÖTVÖS 1908, 3).
