asszonyok között" még az újkor elején is , szokás volt skarlátpiros felsőkabátjaik kife¬
jezetten olyan céllal való adományozása", hogy abból a templomi Mária-szobroknak
,palástot készítsenek" (Frauhammer 2014, 84), a 16. századtól már érvényben volt
az az — V. Pius nevéhez fűződő — rendelet, miszerint Szűz Máriát piros ruhában,
de immár kék színű palástban kell megfesteni (Földvári 2015b). Ennek megfelelően
Temesvári Pelbárt már Mária égszínkék köpenyéről írt (Id. V. Kovács 1982, 157), de
, Ég színű selyem? palástban írja le a felékesített Máriát a Makula nélkül való tükör
is (Id. MakN 61). Vizsgálataim szerint az idős asszonyok most már kizárólag ezt
a színt tartják a Szűzanya színének (vö. Flórián 1997, 763; Lengyel 1991, 289).
Szűz Máriának az ábrázolásokon elvárt piros ruhaszíne nyilvánvalóan mindene¬
kelőtt testi szépségét hirdette, valószínű azonban, hogy szemérmes voltát is kifejezte,
hiszen a keresztény teológusok egy része a piros színt szintén összekapcsolta a szemé¬
remmel, pl. Tertullianus (Kr. u. 160—220 k.) a következő tanácsot adta a híveknek:
, Álljatok elő tehát a próféták és az apostolok kenőcseivel és díszével ékesen, gyűjtsetek csillogó
feherséget az egyszertiségbél, piros színz a szemérembő/" ( Tertullianus művéből idézi:
Klaniczay 1990, 170).°°
Sőt, önmagában már a Szent Szűz , pirosságára" való utalás, ill. fenséges kinéze¬
tének egyszerűen a , szép" jelzővel való hangsúlyozása is magában hordozhatta a
testi érintetlenség képzetét. Hiszen — mint arra Tánczos Vilmos rámutat — a szép
szó (a lat. pulchra szóhoz hasonlóan) a régi magyar nyelvben a következőket jelölte:
‘szent’, ‘sztiz’, ‘tiszta’ (Id. 2006, 90, 144-145, 190).
Mellékesen jegyezzük meg, hogy más népek körében nem csupán a rózsa,
hanem a vér (nyelvünkben szintén a piros szóval jelölt) színe is kapcsolatba került
a női ártatlanság fogalmával. Például az örményeknél egykor a nászéjszaka után a
férjhez adott lány szülei piros almák osztogatásával jelezték az összegyűlt rokonság
számára azt, hogy a menyasszony a házasságra lépése előtt még szűz volt: a szülők
,büszkén kínálgatták az almát", ezzel hozva mindenki tudomására, hogy lányuk
759 A magyar falvak 20. századi szakrális gyakorlatában azonban Máriához nemcsak a kék, hanem
az ártatlanságot szimbolizáló rózsaszín is társult, úgymint a Nógrád megyei Szandán (LIM¬
BACHER 1994, 149), vagy Gänton, ahol a Christkindl-jätek Märiät megszemélyesítő szereplői
olyan koronát viseltek, amelyre , rózsaszín vagy világoskék szalagot" tűztek (GELENCSÉR¬
LUKACS 1991, 143).
Hogy Tertullianusnal ez a szemérembél táplálkozó szín nem feltétlenül az egyszerű piros, ha¬
nem inkább a bíbor lehet, azt a következő, szintén tőle származó idézet igazolhatja: , Vestite nos
serico probitatis, byssino sanctitatis, purpura pudicitiae" (Idézi: MAEDER 2017, 507). Jelentése
az itteni angol fordítás alapján: Öltözzétek magatokra a selyem becsületességét, a byssus [a szó
jelentéséről később a bíbor alfejezetetben esik majd szó] szentségét és a bíbor erényességét.