Seite 247 [247]
246 V. A PIROS/ROZSAS ARC, A PIROS RÓZSA ÉS A RÓZSASZÍN
, megőrizte a tisztaságát. Az almák vérvőrösek voltak" (Romuald Korastól idézi:
Szenti 1993, 96). A házasság elhálása után körbehordozott véres lepedő/fehérnemű
régi hazai — egyes magyar nyelvterületeken néhol még a 20. században is élő —
szokására (erről bővebben Id. Vajda 1996, 339—440) emlékeztet az iménti örmény
hagyomány. Éppen ezért az almák színét is talán inkább az elhálással együtt járó
női vérrel asszociálták, semmint a szemérmes arcpírral. Már csak azért is, mert a
rózsás arc halványpiros, a vér tónusa viszont élénk, éppúgy, ahogyan a szajhasághoz
asszociált pirosé, amelyről a következőkben lesz szó.
5.63. A rosszféle nők és a piros
A szenvedélyes tüzes piros szín erőteljes erotikus asszociációkkal is bír, éppen ezért
a történelem folyamán szerte Európában a szüzesség ellenpólusát képező szabados
nemi élet kifejezőjévé is vált. Például Németországban és Olaszországban a szajhák¬
nak piros ruhát kellett viselniük megkülönböztetésül, Bernben pedig piros sapkát
kellett hordaniuk ugyanezen okból, végeredményben pedig a bordélyházak pirosa,
vagyis a vöröslámpás házak piros jelzéssel való elkülönítése is e szín megbélyegező
funkciójára vezethető vissza (Leimgruber 2007, 25). A keresztény tanokban a 13.
században rögzült hét főbűn közül a piros szintén a paráznaság, ill. emellett még a
gőg mellé társul (Pastoureau 2012, 65). A gőg jelentése abból adódik, hogy a drága
anyagokkal társuló és magas előállítási költséggel járó élénkpiros ruhaszínt a hiúság
bűnére csábítónak vélték, éppen azért a IV. lateráni zsinat meg is tiltotta annak
a viselését a klérus közönséges tagjai számára (Pleij 2004, 67). Ez szín, vagyis a
, skarlátvörös" a reformáció idején aztán még inkább negatív státuszba süllyed, azzal
összefüggésben, hogy Luther , a nagy babiloni parázna módjára pirosra pomádézott
pápista Róma emblematikus színét" látta meg ebben a luxust — és ezzel együtt a bűn
képét is — megidéző élénk színben (Pastoureau 2012, 174; v6. Kuszmann 1997, 383).
A közelmúlt paraszti gyakorlatában szintén elsősorban a romlott erkölcsöt
jelképezte ennek a színnek a felöltése, pl. saját gyűjtésem szerint egykor néhol , kur¬
vásnak?" tartották a piros fejkendőt, de Györgyfalva viselete kapcsán is lejegyezték,
hogy ott korábban a menyecskét már akkor is megszólták, ha , csak fekete alapon
pirosbabos keszkenőt talált venni", és fejkendőjét azonnal ,kurva keszkenőnek"
csúfolták (Pap Janossy 1971, 504).**
kapcsán a piros színt szintén a testi szerelem beteljesülésével azonosították:
Csikszentdomokoson a lakodalmi fenyék
261
Vo. ,az én barátnőm Debrecenbe szógált, oszt eljött a [falusi] bálba, de a legínyek nem kérték
fel [táncolni], mer piros cipő vót a lábán, mer hát ű mán divatozott" (VAJDA 1978, 8). Mint