Page 243 [243]
OCR
242 V. A PIROS/ROZSAS ARC, A PIROS RÓZSA ÉS A RÓZSASZÍN esetleg egyaránt mindezek hozzájárultak ehhez, utólag már nehezen kibogozható problémának tűnik. Mindenesetre az bizonyos, hogy hazánkban a piros névvel illetett szín önmagában, vagyis a rózsa jelkép nélkül is összefonódik a szemérmességgel és a tisztességgel. Jó példa erre az a 17. század tájáról származó csúfoló ének, amely a cölibátusban élő papokhoz társítja ezt a színt: , Isten vetne vendéget: papoknak pirossát lértsd: szemérmes/szűz, esetleg — gúnyos éllel — szemérmeskedő fajtáját], Deákoknak nyakassát, tótoknak talpassát stb." (Szencsey György 1704-ben befejezett dalkönyvéből származó Lakodalmi gajd című dalt közli: Ihaly 1864, I. 345). A piros azonban korábban természetesen nem elsősorban az önmegtartóztatást fogadó szerzetesek jelzője volt, hanem sokkal inkább a női tisztesség kifejezője lehetett (arról, hogy milyen fontos erény is volt egykor a szüzesség, Id. Vajda 1996). A megesett a lányok egyes helyeken még a közelmúltban sem viselhettek piros vagy rózsaszínű kendőt (pl. Gömörben Id. Ujváry 2002, 692), hiszen nem társadalmilag elfogadott módon, hanem épp ellenkezőleg: házasságon kívül lettek gyermekükkel várandósak. Sok helyütt kizárólag az ártatlan leányok kiváltsága lehetett az is, hogy a hajukba piros szalagot kössenek. Legalábbis erre utalnak azok a Halásziban lejegyzett, balladaszerűen megénekelt sorok, amelyek egy gyermekgyilkos leányanyáról szólnak: , Bereg Náni piros pántlikája, Nem koti már többet a hajába Tedd el anyám, láda fiókjába, Jó lesz majd a szüz-lányok hajába!" (Schram 1g62b, 135). Valószínű, hogy a 18. század elején Mikes Kelemen sem testi szépsége miatt nevezte egyik levelében a lakodalmára készülő Köszeghy Zsuzsannát , piros leánynak" (Törökországi levelek, 22. levél, 1718-ból), hiszen — mint később írja — ,a kis Zsuzsinak igen fösvényen osztogatták a szépséget". Sokkal inkább azért, mert úgy vélte, hogy , rendes, tisztességes személy és tiszta jóság" (24. levél, 1719-ből, vo. Horvath C. 1899, 673). Eszerint tehát a piros jelző egymagában is kifejezhette a rózsa szimbólumában is megtestesülő női tisztességet. A rózsa és a piros szín külön-külön jelezte ezt az erkölcsi értéket a következő, 18. század végi vagy I9. század eleji vásári nyomtatványon szereplő, Az anyját eldaraboló Igacs Ruzsi nótája címet viselő költeményben is:
