OCR
132 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS korábbi szerepét), és ahhoz hasonló pozícióba került, mint amilyenben a piros volt egészen addig, amíg a veres/vőrös töltött be kategóriajelölő szerepet. A váltás nyilvánvalóan nem egyik napról a másikra zajlott le, a 19. századi források tanúsága szerint ebben az időben a $iros és a vörös még egyenrangú fél volt (legalábbis erre utal, hogy sok esetben szinonimaként használták a kettőt). Ekkortájt tehát a vörös jelentősége legfeljebb egyes táji dialektusokban csökkenhetett, és ez a folyamat csupán akkor teljesedett ki, amikor a 20. század első felében a biros alkalmazása begyűrűzött az írott nyelvbe, ill. a különféle tudományos nyelvváltozatokba is. (Földvári is felveti annak lehetőségét, hogy a 20. század első fele talán ilyesfajta fordulópont lehetett, ld. Földvári 2015b.) Ekkor már ugyanis — az írott szövegek tanúsága szerint — a köznapi szóhasználatot követve a művelt rétegek is többé-kevésbé elfogadták a piros szót kategóriajelölőként. Napjainkban azonban — mind az írott, mind a beszélt nyelvben — már elenyésző azoknak a szerzőknek/beszélőknek a száma, akik még a vörös szóhoz ragaszkodnak akkor is, amikor adott , entitások külső (szín) tulajdonságát" szeretnék kifejezni ( Tóth-Czifra-Benczes 2016, 60). Ez alól csupán azon dolgok képezhetnek kivételt, amelyhez csak a vörös társul, vagy amely kapcsán mind a vörös, mind a piros színjelző alkalmazása elfogadottá vált (pl. vörös naplemente, piros/vörös ruzs). Nem tekinthetünk el attól sem, hogy miután a politikai szóhasználatban a vörös a baloldali, szocialista-kommunista ideológiával azonosult, ez szintén abba az irányba hatott, hogy egyre inkább háttérbe szoruljon ez a szó, mint valós színtartományt jelölő elnevezés. Napjainkra viszont talán épp azért nem felejtődött el, ill. azért nem vesztette el teljesen kulturális és nyelvi szerepét, mert különböző jelentéseket/ funkciókat tartott meg és szerzett: a) új másodlagos értelemmel telítődött (vörös "forradalmi, baloldali, kommunista, szocialista? stb.); b) megmaradt bizonyos tárgyak kizárólagos színjelzőjének, azaz — legalábbis a köznyelvben - tárgyhoz kötötté vált (vörös haj; vörös róka; de pl. az élőnyelvben a vörös kakas mellett a piros kakas is elfogadott); c) fontos maradt rögzült nyelvi szerkezetekben: tulajdonnevekben, szókapcsolatokban, idiómákban, frazémákban: Vörös-tenger, Vörösmarty, Vöröskereszt, vörösbor, vörös barátok, vörös fonálként húzódik végig valamin (vö. or. HpoxoAÜT KpacHOÜi HÜTBI0) stb. (vö. Bogatkin 2005, 129, idézi: Lesznicskova 2015, 428); d) néhány nyelvrétegben még mindig kategóriajelölőként viselkedik (méghozzá leginkább a műszaki és természettudományok nyelvváltozataiban, ill. azok állandósult szakszavaiban: infravörös, vörös okker, vörösbegy stb.). Ha elfogadjuk, hogy a mai magyar kategöriajelölö: a piros és az egykori kategóriajelölő: a vörös között jelentőségbeli változás, ill. helycsere zajlott le kb. a 20.