Page 133 [133]
132 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS
korábbi szerepét), és ahhoz hasonló pozícióba került, mint amilyenben a piros volt
egészen addig, amíg a veres/vőrös töltött be kategóriajelölő szerepet.
A váltás nyilvánvalóan nem egyik napról a másikra zajlott le, a 19. századi for¬
rások tanúsága szerint ebben az időben a $iros és a vörös még egyenrangú fél volt
(legalábbis erre utal, hogy sok esetben szinonimaként használták a kettőt). Ekkortájt
tehát a vörös jelentősége legfeljebb egyes táji dialektusokban csökkenhetett, és ez a
folyamat csupán akkor teljesedett ki, amikor a 20. század első felében a biros alkal¬
mazása begyűrűzött az írott nyelvbe, ill. a különféle tudományos nyelvváltozatokba
is. (Földvári is felveti annak lehetőségét, hogy a 20. század első fele talán ilyesfajta
fordulópont lehetett, ld. Földvári 2015b.) Ekkor már ugyanis — az írott szövegek
tanúsága szerint — a köznapi szóhasználatot követve a művelt rétegek is többé-ke¬
vésbé elfogadták a piros szót kategóriajelölőként. Napjainkban azonban — mind az
írott, mind a beszélt nyelvben — már elenyésző azoknak a szerzőknek/beszélőknek
a száma, akik még a vörös szóhoz ragaszkodnak akkor is, amikor adott , entitások
külső (szín) tulajdonságát" szeretnék kifejezni ( Tóth-Czifra-Benczes 2016, 60). Ez
alól csupán azon dolgok képezhetnek kivételt, amelyhez csak a vörös társul, vagy
amely kapcsán mind a vörös, mind a piros színjelző alkalmazása elfogadottá vált
(pl. vörös naplemente, piros/vörös ruzs).
Nem tekinthetünk el attól sem, hogy miután a politikai szóhasználatban a vörös a
baloldali, szocialista-kommunista ideológiával azonosult, ez szintén abba az irányba
hatott, hogy egyre inkább háttérbe szoruljon ez a szó, mint valós színtartományt
jelölő elnevezés. Napjainkra viszont talán épp azért nem felejtődött el, ill. azért
nem vesztette el teljesen kulturális és nyelvi szerepét, mert különböző jelentéseket/
funkciókat tartott meg és szerzett:
a) új másodlagos értelemmel telítődött (vörös "forradalmi, baloldali, kommunista,
szocialista? stb.);
b) megmaradt bizonyos tárgyak kizárólagos színjelzőjének, azaz — legalábbis a
köznyelvben - tárgyhoz kötötté vált (vörös haj; vörös róka; de pl. az élőnyelvben a
vörös kakas mellett a piros kakas is elfogadott);
c) fontos maradt rögzült nyelvi szerkezetekben: tulajdonnevekben, szókapcsola¬
tokban, idiómákban, frazémákban: Vörös-tenger, Vörösmarty, Vöröskereszt, vörösbor,
vörös barátok, vörös fonálként húzódik végig valamin (vö. or. HpoxoAÜT KpacHOÜi HÜTBI0)
stb. (vö. Bogatkin 2005, 129, idézi: Lesznicskova 2015, 428);
d) néhány nyelvrétegben még mindig kategóriajelölőként viselkedik (méghozzá
leginkább a műszaki és természettudományok nyelvváltozataiban, ill. azok állan¬
dósult szakszavaiban: infravörös, vörös okker, vörösbegy stb.).
Ha elfogadjuk, hogy a mai magyar kategöriajelölö: a piros és az egykori kate¬
góriajelölő: a vörös között jelentőségbeli változás, ill. helycsere zajlott le kb. a 20.