Page 50 [50]
I. RECENS VIZSGÁLAT: SZÍNMINTÁS , GYŰJTÉS" 49
terepemen (Gyimesközéplokon). Ezek azonban nem váltak be. A magyar színszab¬
ványhoz készített album (a Nemcsics-féle színatlasz) ugyanis kezelhetetlenül sok
árnyalatot tartalmaz, ráadásul ennek a spirálozott könyvnek minden oldala úgy
néz ki, hogy az épp bemutatni kívánt színhez pici téglalapok halmaza tartozik,
amelyek arra hivatottak, hogy telítettségükben (fehér, szürke és fekete vegyítésével)
mutassák be az adott színt. Éppen ezért azok az élénk színek, amelyeket általában
a megkérdezett asszonyok kerestek, hogy megmutassák számomra, melyik színt
gondolják pl. az igazi pirosnak, nem találtak megfelelőt, mert a telített tónusok
szinte teljesen elvesztek a telítetlen árnyalatokat ábrázoló téglalapok tengerében.
Vagyis ezzel a magyar színszabványhoz tartozó, könyvformátumú atlasszal nem
vagy alig boldogultam. Sikeresebbnek bizonyultak a papírboltban árult egyszerű
színes lapok, amelyeket az interjúalanyok a kezükbe tudtak venni, rendezgetni
tudtak, ill. azok tónusát egymáshoz tudták viszonyítani. Ezeknek a könnyen
gyűrődő lapoknak a színe azonban gyorsan fakul, változik, ill. pontos tónusukat
sem tudtam tökéletesen beazonosítani a különböző színrendszerek atlaszaiban.
Kézenfekvőnek tűnt tehát olyan színlapokat beszerezni, amelyek eleve valamely
nemzetközileg elismert színatlaszból származnak, vagyis hivatalos kódszámmal
ellátottak, ill. színtartósak (pl. a napfény sem fakítja ki őket). A Munsell Color
Company által gyártott színminták pontosan ilyenek, ráadásul BEK szintén
Munsell-szinsort használt kísérletei során. A Munsell-féle szinmintäkat A/4-es
formátumban tudtam megvásárolni, ezekből saját kezűleg alakítottam ki fényes
védőréteggel borított, középen a valós tónust azonban téglalap alakú résen szaba¬
don látni engedő A/5-ös mintákat. (A védőréteg a kísérletben résztvevők kezének
tapintásától, a por- és zsírréteg lerakódástól való védelmet szolgálja.) A félbevágott
A/4-es színlapok másik felét azonban nem hagytam meg A/5-ös méretűnek, ha¬
nem azokat szintén megfeleztem, és az egyik felükből különálló, teljesen védett
(matt védőréteggel fedett) színmintákat készítettem (ld. a 4. fotót) abból a célból,
hogy ezeket a színminta-azonosítási feladatot követően szín szerinti csoportokba
rendeztessem az asszonyokkal.
Nem tűnt célszerűnek túl sok mintát választani, a BGK által használt 330
tónusszám bizonyosan teljesen leterhelte volna az adatközlőket, éppúgy, ahogyan
arról a WCS terepmunkásai is panaszkodtak (Kay et al. 2009, 14-15), éppen ezért
én inkább jól átlátható és könnyen kézbe vehető mennyiségben gondolkodtam.
Teljesen eltekintettem az akromatikus fehértől, feketétől és a különböző szürkéktől,
vagyis csupán a kromatikus színek közül válogattam, azok közül is csak 35 darabot
választottam ki. A különböző színtartományok azonban nem egyforma arányban
képviseltetik magukat ebben a szűk, de jól kezelhető készletben, ugyanis korábbi
színlapos kutatásaim során az egységes magyar színosztályozás szempontjából