Oldal 47 [47]
46 II. MóDSZERTAN
bizonyos személyek interjúk formájában történő kikérdezését, és/vagy színminták
felhasználásával különböző feladatok végeztetését jelenti (legyen az csupán szín¬
neveik írásbeli vagy szóbeli felsoroltatása, vagy bármiféle színmintákkal történő
cselekedet, pl. azok csoportokba rendeztetése).
Saját kutatásom részben B&K modszertanabol merit, de még inkább a jelen¬
ségeket/tárgyakat saját kulturális vagy társadalmi kontextusuktól el nem távolító,
hanem a vizsgált kulturális elemet vagy elemegyüttest azzal egységben szemlélő
néprajztudományi tradícióból. A néprajzosok számára közhely, a könyv leendő
nyelvész olvasói számára azonban talán nem teljesen haszontalan nagy vonalak¬
ban felvázolni, hogy mit is jelent pontosan az, hogy , néprajzi gyűjtés". A hazai
néprajztudomány szemléletmódja szerint kutatás alá vonható a szűk haza, de az
egykori Nagy-Magyarország területén élő (esetleg onnan elszármazott) bármelyik
(magyar vagy nemzetiségi, katolikus vagy evangélikus, református, unitárius stb.)
közösség. A néprajzi látásmód szerint a , terep" egy néprajzi-etnikai csoport vagy
egy tájegység, esetleg egy faluközösség, de igazodva a néprajztudomány modern
elképzeléseihez — vagy az antropológia 1960-as évek óta létező, városkutatást folytató
irányához -, lehet akár a városi lakosság egy bizonyos csoportja (, szubkultúrája")
is. Az etnografia névvel is illetett néprajztudomány a — hosszú távú együttélést
preferáló — , terepantropológia" helyett inkább a kutatás helyszínén rövid idejű
tartózkodással járó vizsgálatokat részesíti előnyben. Az eznográfus (néprajzkutató)
terepre történő egyszeri vagy többször ismétlődő , kiszállása" azt a célt szolgálja,
hogy a vizsgált közösségben (vagy annak egy adott rétegében, nem, kor, foglalkozás
stb. szerint differenciált csoportjában) adatokat, információkat, a vizsgált emberek
tudásának részét képező ismereteket, , folklórkincset" vagy életvitelükhöz kötődő
tárgyanyagot stb. , gyűjtsön". Innen származik a néprajzi terepmunka , gyűjtés"
elnevezése. (Ennek az eljárásnak természetesen a gyűjtés során elhangzottak
pontos lejegyzése, leginkább valamiféle hanghordozó révén való rögzítése, majd
arról utólag — szó szerinti — lejegyzése is a részét képezi.)
Saját eddigi empirikus kutatásaim voltaképpen a korábban leírt B&K-féle ku¬
tatási tradíció és az imént felvázolt, , néprajzi gyűjtés" néven definiált módszertan
ötvözetének tekinthető, amit éppen ezért , színmintás gyűjtésnek" neveztem el (Id.
a Fotómellékletben az 1—2. fotót).
Egyrészt a nemzetközi példákat követve átvettem a színminták használatát
és a színosztályozás összehasonlító módszerrel történő vizsgálati hagyományát,
másrészt azt az előre kijelölt pontokon való, a Magyar Néprajzi Atlasz anyagának
összegyűjtését célzó kérdőíves, rövidebb idejű , kiszállásokat" igénylő kutatások
szemléletével vegyítettem. A színminták használata amiatt is ésszerűnek mutatkozott,
mivel már a legelső terepemen azzal kellett szembesülnöm, hogy egyes lokálisan