Seite 630 [630]
nak karpereceket és aranykoszorükat ajändékozott.! (4) Nautiusnak azért a had¬
mozdulatért, amikor hatalmas sereg látszatát keltve ráijesztett az ellenségre; az
ifjú Papiriusnak lovasaival tett értékes szolgálataiért a csatában és éjjel, amikor
megszorongatta az Aquiloniäböl titokban eltävozott samnisokat; (5) a centu¬
rióknak és a közkatonáknak azért, mert elsőként vették be Aguilonia kapuját és
várfalát. A lovasok sokszoros kiváló szolgálatukért mindannyian sisakdíszt és
ezüst karperecet kaptak.
(6) Ezután haditanácsot tartottak, jóllehet már eljött az ideje, hogy Samnium¬
ból vagy mindkét sereget visszavonják, vagy legalább az egyiket. (7) Az látszott
a leghelyesebbnek, hogy ha már ennyire meggyengítették a samnisok erejét, még
kitartóbban és könyörtelenebbül igyekezzenek őket megtörni, és elérni, hogy
a kôvetkez6 consuloknak Samniumot teljesen meghöditva adhassäk at. (8) Mint¬
hogy az ellenségnek nincs már hadserege, amely nyílt csatát merne vállalni,
a hadviselésnek egyetlen módja maradt: megostromolni városaikat, mert ezek
feldúlása által lehet a katonákat gazdag zsákmányhoz juttatni, az oltáraiért és
tűzhelyeiért küzdő ellenséget pedig megsemmisíteni. (9) Levélben értesítették
hát a senazust és a római népet az elért eredményekről, majd elváltak: Papirius
Saepinum, Carvilius pedig Velia ellen indult légióival.
45.
(1) A Curiában és a nép gyűlésén egyaránt kitörő lelkesedéssel fogadták a két
consul levelét. A négynapos hálaadó ünnepségen az állam örömét az egyes pol¬
gárok buzgósága is kifejezte. (2) A győzelem nemcsak jelentős volt a római nép
számára, hanem igen jókor is jött, mert éppen ekkoriban érkezett a hír, hogy az
etruszkok újrakezdték a háborút. (3) Fel-felmerült a gondolat: ha a rómaiak
Samniumban vereséget szenvedtek volna, hogyan lehetne bírni az etruszkokkal,
akik a samnisok összeesküvésétől felbátorítva, minthogy a két consul és az egész
római haderő Samniumban volt elfoglalva, a római nép lekötöttségét jó alka¬
lomnak látták a lázadásra. (4) A szövetségesek követei, akiket Marcus Atilius
praetor vezetett a senatus elé, elpanaszolták, hogy etruszk szomszédaik tűzzel¬
vassal pusztítják határaikat, (5) amiért ők nem akarnak elpártolni a római nép¬
től; kérték az atyákat és összeírtakat mindenre, ami szent, hogy védjék meg őket
a közös ellenség erőszakos jogtalanságaitól. A követek ezt a választ kapták:
! Az aranyból vagy bronzból készült, több csavarulatból álló, az alkar nagy részét befedő
karperecet eredetileg a szabinok (I. 11. 8-9) és gallok viselték, később a rómaiak is át¬
vették mint ékszert, illetve kitüntetést. Szövetségeseknek sohasem adományozták, csak
rómaiaknak.
629