Oldal 623 [623]
38.
(1) Erre az évre következett Lucius Papirius Cursor, az apja és a maga dicsősé¬
ge révén egyaránt kimagasló férfiú consulsága [293]," valamint egy nagyszabású
háború oly ragyogó győzelemmel, amilyet addig a napig — Lucius Papiriust,
a consul apját kivéve — még senki sem aratott a samnisok fölött. (2) A samnisok
most is, éppúgy, mint az ő idejében," nagy gonddal készültek fel a háborúra,
seregüket vakító pompájú fegyverekkel szerelték fel, és számítottak az istenek
támogatására is: katonáikat egy ősrégi esküszertartással avatták be". Egész
Samniumban sorozást tartottak egy új törvény alapján, (3) amely szerint aki
a fiatalok közül nem jelenik meg a vezérek rendeletére, vagy engedélyük nélkül
eltávozik, annak a fejét elátkozzák Iuppiternek. Elrendelték, hogy az egész sereg
Aguiloniában gyülekezzen. (4) Mintegy 40 000 katona gyűltitt össze, Samnium
színe-virága. (5) Itt a tábor közepe táján egy 200x200 lábnyi területet körbeke¬
rítettek vesszőfonadékkal, és lenvászon ponyvát húztak fölé. (5) Itt áldozatot
mutattak be egy vászonra írt ősi könyv előírásai alapján. Papnak az élemedett
korú Ovius Pacciust választották meg, aki azt állította, hogy ezzel a szertartás¬
sal egy ősi samnis vallási cselekményt újít fel, amelyet elődeik akkor végeztek,
amikor titokban elhatározták, hogy elragadják Capuát az etruszkoktól.! (7) Az
áldozat bemutatása után a fővezér poroszlóval odahívatta és egyenként bevezet¬
tette azokat, akik tetteik és származásuk révén leginkább kiemelkedtek a töb¬
biek közül. (8) Itt a szent cselekmény egyéb kellékei között, amelyek önmaguk¬
ban is vallásos félelemmel tölthették el az ember lelkét, a befedett tér közepén
oltárok álltak, körös-körül levágott áldozati barmokkal, és kivont karddal körben
álló centurickkal. (9) Mindegyiküket odavezették az oltárhoz — inkább áldozati
állat módjára, mint a szertartás résztvevőjeként —, és megeskették, hogy nem
mondja el senkinek, amit itt lát és hall. (10) Majd szörnyű esküformulát mon¬
dattak el velük: el kellett átkozniuk saját fejüket, családjukat, utódaikat, ha nem
mennek csatába, ahová vezéreik vezetik őket, vagy ha akár ők maguk megfutnak
a csatából, akár, ha mást látnak megfutni, nem végeznek vele tüstént. (11) Először
néhányan megtagadták az eskütételt. Öket lekaszabolták az oltárok körül, holt¬
testük ott hevert az áldozati állatok között, elrettentő például a többieknek, hogy
ne mondjanak nemet. (12) Miután ezzel az önelátkozással elkötelezték a leg¬
előkelőbb samnisokat, a fővezér tízet megnevezett közülük, és megmondta nekik,
! A másik consul Sp. Carvilius Maximus volt (vö. X. 39. 1).
? Az idősebb L. Papirius Cursor győzelméről a samnisok fölött vö. IX. 40.
3 Egyes kéziratokban 60 000-es számadat szerepel, de a folytatás alapján (X. 12-13.)
a szövegben álló 40 000 tűnik valószínűbbnek.
4 Vo. IV. 37. 1-2.
622