Oldal 623 [623]
OCR
38. (1) Erre az évre következett Lucius Papirius Cursor, az apja és a maga dicsősége révén egyaránt kimagasló férfiú consulsága [293]," valamint egy nagyszabású háború oly ragyogó győzelemmel, amilyet addig a napig — Lucius Papiriust, a consul apját kivéve — még senki sem aratott a samnisok fölött. (2) A samnisok most is, éppúgy, mint az ő idejében," nagy gonddal készültek fel a háborúra, seregüket vakító pompájú fegyverekkel szerelték fel, és számítottak az istenek támogatására is: katonáikat egy ősrégi esküszertartással avatták be". Egész Samniumban sorozást tartottak egy új törvény alapján, (3) amely szerint aki a fiatalok közül nem jelenik meg a vezérek rendeletére, vagy engedélyük nélkül eltávozik, annak a fejét elátkozzák Iuppiternek. Elrendelték, hogy az egész sereg Aguiloniában gyülekezzen. (4) Mintegy 40 000 katona gyűltitt össze, Samnium színe-virága. (5) Itt a tábor közepe táján egy 200x200 lábnyi területet körbekerítettek vesszőfonadékkal, és lenvászon ponyvát húztak fölé. (5) Itt áldozatot mutattak be egy vászonra írt ősi könyv előírásai alapján. Papnak az élemedett korú Ovius Pacciust választották meg, aki azt állította, hogy ezzel a szertartással egy ősi samnis vallási cselekményt újít fel, amelyet elődeik akkor végeztek, amikor titokban elhatározták, hogy elragadják Capuát az etruszkoktól.! (7) Az áldozat bemutatása után a fővezér poroszlóval odahívatta és egyenként bevezettette azokat, akik tetteik és származásuk révén leginkább kiemelkedtek a többiek közül. (8) Itt a szent cselekmény egyéb kellékei között, amelyek önmagukban is vallásos félelemmel tölthették el az ember lelkét, a befedett tér közepén oltárok álltak, körös-körül levágott áldozati barmokkal, és kivont karddal körben álló centurickkal. (9) Mindegyiküket odavezették az oltárhoz — inkább áldozati állat módjára, mint a szertartás résztvevőjeként —, és megeskették, hogy nem mondja el senkinek, amit itt lát és hall. (10) Majd szörnyű esküformulát mondattak el velük: el kellett átkozniuk saját fejüket, családjukat, utódaikat, ha nem mennek csatába, ahová vezéreik vezetik őket, vagy ha akár ők maguk megfutnak a csatából, akár, ha mást látnak megfutni, nem végeznek vele tüstént. (11) Először néhányan megtagadták az eskütételt. Öket lekaszabolták az oltárok körül, holttestük ott hevert az áldozati állatok között, elrettentő például a többieknek, hogy ne mondjanak nemet. (12) Miután ezzel az önelátkozással elkötelezték a legelőkelőbb samnisokat, a fővezér tízet megnevezett közülük, és megmondta nekik, ! A másik consul Sp. Carvilius Maximus volt (vö. X. 39. 1). ? Az idősebb L. Papirius Cursor győzelméről a samnisok fölött vö. IX. 40. 3 Egyes kéziratokban 60 000-es számadat szerepel, de a folytatás alapján (X. 12-13.) a szövegben álló 40 000 tűnik valószínűbbnek. 4 Vo. IV. 37. 1-2. 622
