Oldal 594 [594]
óhajomat. (13) Kérlek, válasszátok meg mellém consulnak Publius Deciust, jól
bevált tiszttársamat, akivel oly egyetértésben viseltük hivatalunkat, és aki méltó
hozzátok és apjához." Javaslatát helyénvalónak találták, és a hatralév6 centuridk
mind Quintus Fabiust és Publius Deciust választották consulnak.
(14) Ebben az évben az aedíi/isek sok polgárt idéztek törvénybe, amiért na¬
gyobb volt a birtokuk a törvény által engedélyezett felső határnál.? Szinte senki
sem tudta a vád alól tisztázni magát. [gy sikerült komoly gátat vetni a mérték¬
telen kapzsiságnak.
14.
(1) Az új consulok, Ouintus Fabius Maximus (negyedszer) és Publius Decius
Mus (harmadszor) [297], éppen azt tervezgették, hogy egyikük a samnisokat,
(2) másikuk az etruszkokat választja feladatnak, továbbá hogy melyik háborúba
mennyi csapat kell, és melyiknek melyikük lenne alkalmasabb vezére, amikor
követek érkeztek Sutriumból, Nepetéből és Faleriiből, (3) és jelentették, hogy
Etruria népei gyűléseiken a békekérésről tanácskoznak. Erre a consulok teljes
haderejükkel Samnium ellen fordultak. (4) Elindultak, és hogy az utánpótlást
megkönnyítsék, az ellenség pedig minél kevésbé sejtse, honnan tör rá a háború,
Fabius Sora, Decius pedig a sidicinusok területén át vezette légióit Samniumba.
(5) Ellenséges földre érve mindkettőjük csapatai szétszéledtek, és pusztítva
nyomultak előre. De felderítésük még messzebbre terjedt, mint pusztításuk, (6)
ezért nem kerülte el a figyelmüket, hogy az ellenség a Tifernus mellett egy
rejtett völgyben csatára sorakozva csak arra vár, hogy fentről megtámadhassa az
oda bevonuló rómaiakat. (7) Fabius a málhát félrerakatta egy biztos helyre,
csekély őrizet mellett, és előre figyelmeztetve katonáit a rájuk váró ütközetre,
négyszögletes menetoszlopban nyomult az ellenség már ismert rejtekhelye felé.
(8) A samnisok letettek a váratlan rajtaütés reményéről, és ha már egyszer úgyis
nyílt csatában kellett döntésre vinniük a dolgot, maguk is inkább szabályos üt¬
közetet akartak vívni. Leereszkedtek hát a síkságra, és a szerencsére bízták
magukat, inkább elszántan, mint jó reménységgel. (9) De — akár mert a samnisok
minden törzsének színe-javát sorozták be seregükbe, akár mert a sorsdöntő csata
kockázata megsokszorozta bátorságukat — a nyílt terepen is félelmetes ellenfél¬
nek bizonyultak.
(10) Fabius, látva, hogy az ellenséget sehol sem sikerül visszaszorítani, utasí¬
totta két fiát, Maximust és Marcus Valeriust (mindkettő katonai íribunus volt),
! Decius apja, Publius Decius Mus 340-ben feláldozta magát a római sereg győzelméért
(VIII. 9.). Az ifabb Decius előzőleg 308-ban volt Fabius consultársa (IX. 41. 1).
2? A Kr. e. 367-ben hozott Lex Licinia Sextia szerint (VI. 35. 5).
593