Oldal 595 [595]
akik vele lovagoltak ki az első vonalba, hogy induljanak a lovassághoz, és buz¬
dítsák őket: (11) Ha emlékeznek olyan esetre, amikor az állam sorsa a lovasság¬
tól függött, akkor most szedjék össze erejüket, és így bizonyítsák rendjük le¬
győzhetetlen dicsőségét! A gyalogosok harcában az ellenség mozdulatlanul
helytáll, (12) így a rómaiak már csak a lovasság támadásában bizakodhatnak. —
Magát a két ifjút is név szerint szólította meg, egyformán nyájasan, elhalmozva
őket dicsérettel és ígéretekkel. (13) Mivel azonban tartani lehetett tőle, hogy ez
a rohamkísérlet sem vezet sikerre, úgy vélte, hogy ahol az erő csődöt mond, ott
ésszel kell boldogulni. (14) Megparancsolta /egazusának, Scipiónak, hogy vonja
vissza a csatasorból az I. légió Jaszazusait, a lehető legnagyobb titokban vigye
őket kerülőúton a szomszédos hegyekbe, majd egy takarásban lévő lejtőn ha¬
toljanak fel a magaslatokra, és hirtelen jelenjenek meg az ellenség hátában. (15)
A íribunusok vezetésével váratlanul a hadijelvények elé száguldó lovasok nem
sokkal kisebb felfordulást okoztak saját soraikban, mint az ellenség között. (16)
A samnis csatasor rendíthetetlenül állta a nekik vágtató lovaszurmák rohamát,
lehetetlen volt bárhol is visszanyomni vagy áttörni. A lovasok a sikertelen vál¬
lalkozás után visszahúzódtak a hadijelvények mögé, és kivonták magukat a harc¬
ból. (17) Erre az ellenség harci kedve alaposan megnőtt. Az első vonal nem is
bírta volna a hosszúra nyúlt küzdelmet és a samnisoknak az önbizalomtól meg¬
sokszorozódó erejét — ám ekkor a consuw/ parancsára a második vonal lépett az
első helyébe. (18) A pihent erők megállították a már-már előretörő samnisokat,
akiket a hegyeken a legjobbkor feltűnő hadijelvények és a felhangzó csatakiáltás
nemcsak valóságos félelemmel rémítettek meg. (19) Fabius ugyanis felkiáltott,
hogy megétkezett tiszttársa, Decius, mire a katonák is ujjongani kezdtek örö¬
mükben, hogy itt van a másik consul, itt vannak a légiók. A rómaiak számára
hasznos tévedés a samnisokat fejvesztett félelemmel töltötte el: (20) ugyancsak
megijedtek, hogy az újonnan érkezett, pihent sereg legyűri majd őket, hiszen
már kimerültek. (21) Minthogy csapataik szétszóródva menekültek, kevesebbet
vágtak le közülük, mint ilyen nagy győzelemnél várni lehetett. 3400 volt az el¬
esettek száma, a foglyoké mintegy 830, a zsákmányolt hadijelvényeké pedig 23.
15.
(1) Az apuliaiak csata előtt egyesültek volna a samnisokkal, ha Publius Decius
consul Maleventumnál nem üt velük szemben tábort, ütközetre nem kényszeri¬
ti és szét nem veri őket. (2) Ez a csata is inkább futásba, mint vérengzésbe
torkollott: 2000 apuliait öltek meg. Decius nem is vette többé komolyan ezt az
ellenséget, hanem Samniumba vezette légióit. (3) Itt a két consuA sereg, más-más
irányban vonulva, öt hónap alatt mindent elpusztított. (4) Decius 45, a másik
consul 86 helyen ütött tábort. (5) Nemcsak a sáncok és árkok nyomai maradtak
594