Page 591 [591]
11.
(1) Az etruszkok elleni háború vezetése sorshúzással Titus Manlius consulnak
jutott. De alighogy megérkezett az ellenség földjére, egy lovassági hadgyakorlat
közben lezuhant a lováról, amikor vágtából próbált fordulni, és kis híján ott
lehelte ki lelkét. A szerencsétlenség után harmadnapra meg is halt. (2) Az et¬
ruszkok rögtön bátorságra kaptak, mert ezt a fordulatot a háborúra vonatkozó
kedvező előjelnek tekintették, és azt mondogatták, az istenek szálltak harcba
értük. (3) Rómában nagy szomorúságot keltett, hogy elveszítették ezt a nagy
embert, ráadásul épp a legrosszabbkor. Az atyák csak azért mondtak le arról,
hogy dictatort neveztessenek ki, mert az tj consul megvälasztäsära összehívott
gyűlés véleménye megegyezett a vezetők óhajával. (4) Az összes cenzuria, az
összes szavazat Marcus Valeriust választotta meg consw/nak, akit a senatus dictatorra
akart kineveztetni. Tüstént el is küldték a sereghez Etruriába. (5) Erkezése
annyira lefékezte az etruszkokat, hogy nem is merészkedtek a sáncaikon kívül¬
re, és mintegy önnön félelmük vont köréjük ostromzárat. (6) Az új consul még
azzal sem tudta őket ütközetre provokálni, hogy végigpusztította földjeiket,
felégette házaikat, lángba borítva nemcsak a tanyákat, hanem még sűrűn lakott
falvakat is.
(7) Míg ez a háború a vártnál vontatottabban folyt, új szövetségeseink, a pi¬
cenumiak egy újabb háborúról adtak hírt, amely joggal ígérkezett félelmesnek
a sok kölcsönös vereség miatt: jelentették, hogy a samnisok fegyverkeznek, újra
akarják kezdeni a háborút, és őket is csatlakozásra szólították fel. (8) A senatus
köszönetet mondott a picenumiaknak, és az atyákat most már sokkal inkább
a samniumi, mint az etruriai helyzet kezdte aggasztani.
(9) A polgárokat a gabonaárak emelkedése is nyugtalanította. Azok a törté¬
netírók, akik szerint ebben az évben Fabius Maximus aedilis volt, arról tudósí¬
tanak, hogy komoly ínség köszöntött volna be, ha ő nem rendel gabonát, nem
gondoskodik a szállításról és a szétosztásról, ezáltal a belügyek intézésében is
bizonyságot téve háborús időkben már annyiszor kipróbált rátermettségéről.
(10) Ebben az évben - nem jegyezték fel, miért — inferregnumot vezettek be.
Interrex volt Appius Claudius, majd Publius Sulpicius. Ez utóbbi tartotta meg
a consulválasztó gyűlést, amelyen Lucius Cornelius Scipiót" és Gnaeus Fulviust
választották consullá [298].
(11) Az új év elején lucaniai követek járultak az új consulok elé, és elpana¬
szolták, hogy a samnisok, miután csábító ajánlataikkal nem tudták őket fegy¬
! L. Cornelius Scipio Barbatus volt a Scipio család első tagja, akit a Via Appia melletti
Scipio-kriptäban temettek el; a sirfelirata is ränk maradt (CIL 6-7).
590