7.
(1) Míg a senatus a beszámolót hallgatta, és a hű szövetségesek szinte már els¬
iratták a római nevet, (2) állítólag Ofillius Calavius (Ovius fia),! ez a kiváló
származású, hírneves és életkora miatt is tiszteletet érdemlő férfiú kijelentette,
hogy nem úgy van az. (3) Az a makacs hallgatás — mondta -—, a földre szegzett
tekintet, a minden vigasztaló szóra süket fül, a napfényt is gyűlölő szégyen mind
annak a jele, hogy a rómaiak lelke mélyén rettenetes harag gerjed. (4) Hacsak
nem ismeri teljesen félre a rómaiak jellemét, ez a hallgatás a samnisok között
hamarosan nagy sírást és jajveszékelést fog fakasztani. Eljön az az idő, amikor
a caudiumi béke emléke sokkal fájdalmasabb lesz a samnisok, mint a rómaiak
számára. (5) Hiszen akárhol csapnak is össze, mindegyiküket személyes gyűlö¬
let tüzeli majd a harcban, a samnisok pedig nem találnak egykönnyen még egy
caudiumi szorost.
(6) A szégyenletes vereség híre már Rómában is elterjedt. Először csak a sereg
körülzárását vették hírül, de a veszélyről szóló tudósításnál nagyobb szomorú¬
ságot okozott a megalázó békekötés híre. (7) Amikor meghallották, hogy a se¬
reget körülfogták, megkezdték a sorozást, de miután értesültek a csúfos meg¬
adásról, feloszlatták a segédcsapatokat, és minden hivatalos felszólítás nélkül is
úgy viselkedtek, mint nyilvános gyász idején szokás. (8) A Forum körül bezár¬
ták a boltokat, és még el sem rendelték, a Forumon magától megkezdődött
a törvénykezési szünet, letettek minden széles sávos tunikát és aranygyűrűt. (9)
A polgárság majdnem gyászosabb hangulatban volt, mint maga a hadsereg;
nemcsak a vezérekre, a béke megkötőire és szavatolóira haragudtak, hanem
ugyanígy acsarkodtak az ártatlan katonákra is, és kijelentették, hogy be sem
engedik őket a Városba és hajlékaikba.
(10) Az indulatokat azonban megtörte a sereg érkezése, amely még a harag¬
vókat is szánalomra bírta. Nem úgy vonultak be a Városba, mint akik hazájukba
térnek vissza, minden várakozás ellenére épségben, hanem késő este, olyan
arccal és külsővel, mint valami hadifoglyok. Ugy elrejtőztek otthonukban, hogy
még másnap és a következő napokon sem merészkedtek a Forumra, a nyilvá¬
nosság elé. (12) A consulok is bezárkóztak a házukba, nem végezték hivatalbeli
tevékenységüket, csak azt, amire a senazus határozattal kötelezte őket: hogy
nevezzenek ki dictatort a valasztégytilés megtartására. (13) Quintus Fabius
Ambustust nevezték ki, és mellé Publius Aelius Paetust lovassági főparancsnok¬
nak. (14) Minthogy azonban az ő kinevezésüknél hiba történt, helyettük Mar¬