Oldal 520 [520]
OCR
a háborúnak, mert a római állam két hadsereg elvesztése után nem egykönnyen tud majd erőre kapni. Harmadik út nincs. (11) Fia és a többi vezető azonban tovább faggatta: nem lehetne-e közbülső megoldást találni, például ha a rómaiakat bántatlanul szabadon engednék, de a hadijog alapján feltételeket szabnának nekik mint legyőzötteknek? (12) , Ez egy olyan ötlet — válaszolta az öreg —, amellyel sem barátot nem szereztek, sem az ellenségtől nem szabadultok meg. Nos, alázzátok csak meg őket, aztán még hagyjátok is életben! Majd meglátjátok: a római nép természete nem tűri, hogy vereségébe belenyugodjon. (13) Szívükben mindig elevenen fog élni mostani kiszolgáltatottságuk égető szégyene, és nem hagy nekik nyugtot, amíg ezt sokszorosan vissza nem verik rajtatok." 4. (1) Herennius, miután egyik javaslatát sem fogadták el, hazautazott a táborból. Közben a rómaiak, miután számos kitörési kísérletük kudarcba fulladt, és készleteik is teljesen elfogytak, (2) kénytelenek voltak követeket küldeni a samnisokhoz azzal a megbízatással, hogy eszközöljenek ki méltányos békét, vagy ha ez nem sikerül, hívják ki harcra az ellenséget. (3) Pontius erre ezt válaszolta: A háborúnak már vége." A rómaiakat, minthogy még legyőzöttként, hadifogoly létükre sem képesek elismerni vereségüket, fegyvertelenül, egy szál ruhában szégyeniga alatt fogja átvonultatni.? A többi békefeltétel méltányos lesz győzteseknek és legyőzötteknek egyaránt. (4) Ha a rómaiak kivonulnak a samnis földről, és kiürítik coloniáikat," akkor attól kezdve a római és samnis nép saját törvényei szerint élhet, egyenrangú szövetségesekként. (5) Ilyen feltételekkel ő kész a consulokkal megkötni a szerződést. De ha ebből valamit nem fogadnak el, akkor a követek vissza se térjenek hozzá. (6) Amikor a követek megvitték a választ, hirtelen mindenki olyan jajveszékelésben tört ki, és olyan kétségbeesés vett rajtuk erőt, hogy az a hír sem rendíthette volna meg őket jobban, hogy mindannyiuknak ott kell meghalniuk. (7) Aztán hosszú csend támadt, a consulok egy szót sem bírtak szólni a megalázó szerződés mellett vagy az elkerülhetetlen szerződés ellen. Ekkor felszólalt Lu! Egy Cicerónál (Cato 41, A kötelességekről III. 109) is fennmaradt másik hagyomány szerint a rómaiak megaláztatása egy csatavesztést követett. Az a változat, amely szerint csatára nem is nyílt alkalmuk, késői fejlemény lehet. 2 Vö. III. 28. 11. 3 Fregellae és Cales colonidkrol van sz6. 519
