Oldal 521 [521]
OCR
cius Lentulus, ! akit hősiessége és eddig viselt tisztségei miatt az első hely illetett meg a követek között: (8) , Gyakran hallottam, consulok, apám visszaemlékezéseit arról, hogy annak idején a Capitoliumon egyedül ő szavazott a senazusban a galloknak fizetendő váltságdíj ellen," hisz az ostromművek építésére ellenség még sánccal és árokkal sem vette körül őket, és a kitörés, bár nem kis veszedelemmel járt volna, mégsem fenyegetett biztos pusztulással. (9) Nekik volt rá lehetőségük, hogy fegyveresen lecsapjanak a Capitoliumról az ellenségre, amint az ostromlottak gyakran teszik ostromlóikkal. Ha nekünk is módunkban állna legalább megütközni az ellenséggel, kedvező vagy kedvezőtlen terepen, akkor mostani javaslatomban hű maradnék apám szelleméhez. (10) Magam is vallom, hogy dicső dolog a hazáért feláldozni életünket, és kész vagyok akár áldozatul ajánlani magamat a római népért és a légiókért, és az ellenséges sorok közé rontani. (11) De én úgy látom, itt van a hazánk, itt van minden római légió. Es ha katonáink nem saját magukért akarnak a vesztükbe rohanni, mi marad még, amit haláluk árán megmenthetnének? (12) »A Város házai, falai, lakosságax — felelhetné valaki. De Herculesre, ha seregünk elpusztul, mindezt nem megmentjük, inkább eláruljuk. (13) Hiszen ki fogja megoltalmazni a Várost? Nyilván a harciatlan, fegyvertelen lakosság, olyan nagy sikerrel, mint a gallok támadása idején. (14) Vagy talán Veiibe mennek könyörögni egy seregért, élén egy új Camillusszal?? Ez a sereg itt minden reményünk és oltalmunk: ha ezt megmentjük, megmentjük hazánkat is, ha pedig halálra adjuk, hazánkat hagyjuk cserben és áruljuk el. (15) $Csúfos és megalázó dolog megadni magunkat.x De épp a hazaszeretet parancsolja, hogy ha kell, akár szégyenünk, akár halálunk árán mentsük meg a hazát. (16) Vállaljuk hát el ezt a megaláztatást, bármilyen rettenetes is, és engedjünk a szükségszerűségnek, amelyet az istenek sem bírálhatnak felül. Induljatok, consulok, és ahogy őseink aranyért, ti fegyvereitek árán váltsátok meg a hazát! 5. (1) A consulok meg is jelentek Pontiusnál tárgyalásra. Amikor a győztes a békeszerződésről kezdett beszélni, kijelentették, hogy a nép felhatalmazása, a fetialis papok közreműködése és egyéb vallási szertartások nélkül szerződés nem köthető. (2) Ezért a caudiumi béke formája nem békeszerződés volt (mint általában ! Lentulus 327-ben volt consu/ (VIII. 22. 8). Utódai később, nyilván ekkori szereplésének emlékére, a Caudinus melléknevet vették fel. ? Livius erről az epizódról nem tesz említést az V. könyvben, sőt más forrásból sem tudunk róla. 3 Vö. V. 46. 4-11, 49. 1—7. 520
