Oldal 519 [519]
OCR
3. (1) Rájuk is esteledett, amíg tanácskoztak, vagy inkább keseregtek. Ki-ki a maga egyéniségének megfelelően morgolódott. , Vágjunk át a torlaszokon — mondta az egyik. — Rajta, fel a hegyekbe, át a rengetegen, amerre fegyverben át tudunk hatolni! (2) Csak álljunk végre szemtől szemben az ellenséggel, amelyet közel harminc éve mindig legyőzünk!! Ha a hitszegő samnis ellen harcol a római katona, mindjárt szilárd sík terepen érzi magát!" , Hová, melyik úton induljunk? — kérdezte a másik. — (3) Ialán a hegyeket akarjuk kimozdítani a helyükből? Hogyan akarsz eljutni az ellenségig, amikor ilyen csúcsok merednek fölötted? Fegyveresek vagy fegyvertelenek, hősök vagy gyávák, mind egyformán foglyok és legyőzöttek vagyunk! Az ellenségnek a kisujját sem kell mozdítania, úgy fejezi be a háborút: még a kardját sem fogja kirántani, hogy legalább dicsőséggel essünk el." (4) Így beszélgettek egész éjszakán át, nem is gondolva evésre vagy alvásra. De a samnisok sem tudták, mihez kezdjenek nagy szerencséjükkel. Ezért egyhangúlag úgy határoztak, hogy levélben kérnek tanácsot vezérük apjától, Herennius Pontiustól. (5) Az évek súlya alatt megrokkant aggastyán már nemhogy katonai, hanem még polgári tisztségeket sem vállalt, ám elgyengült testében töretlen lelkierő és bölcsesség lakozott. (6) Amikor értesült róla, hogy a római sereget a caudiumi szorosnál a két szurdok között körülzárták, fia követének kérdésére azt felelte, hogy minél hamarabb biztosítsanak mindnyájuknak szabad elvonulást. (7) Amikor ezt a tanácsát elvetették, és a követ visszament hozzá, azt javasolta, hogy egy szálig le kell mészárolni őket. (8) Noha a teljesen ellentmondó, kétértelmű jóslatokhoz hasonló tanácsok hallatára kezdetben még a fia is úgy vélte, hogy apja elaggott testében már a szellem sem a régi, társai egybehangzó kívánságára mégis beleegyezett, hogy hívják meg személyesen a haditanácsba. (9) Mondják, az öreg könnyen ráállt a dologra, és szekéren a táborba utazott. A tanácsban úgy nyilatkozott, hogy véleménye változatlan, most csak indoklással szolgál. (10) Ha első javaslatát követik — mondta —, amelyet ő a legjobbnak tart, akkor e mérhetetlen jótétemény fejében örök időkre szóló békét és barátságot köthetnek a leghatalmasabb néppel. Ha a másodikat fogadják meg, akkor több emberöltőnyi időre elejét veszik ! A buzdító szavak némiképp eltúlozzák a valóságot: az I. samnis háború 343-ban tört ki, így most, 321-ben a hadiállapot alig több mint 20 éve tart, ha nem számítjuk a 341-től 327-ig tartó békét. 518
