Oldal 504 [504]
OCR
féktelen kegyetlenségétől. (2) Íme — mondta —, máris közeledik, magánkívül az irigységtől, feldühödve más bátorságán és szerencséjén, tombol, hogy távollétében is ily nagyszerűen harcoltak az államért. Ha megváltoztathatná a szerencsét, jobban szeretné, ha a rómaiak helyett a samnisok győztek volna. (3) Függelemsértést emleget, mintha bizony nem ugyanazért tiltotta volna meg a csatát, amiért most fájlalja, hogy megtörtént. Hisz akkor is irigységből akarta fékezni mások hősiességét, és kivette volna a fegyvert a legnagyobb harci lázban égő katonák kezéből, hogy távollétében meg se mozdulhassanak. (4) Most is azért dühöng, az a baja, hogy a katonák Lucius Papirius nélkül sem bizonyultak fegyvertelennek vagy bénának, és hogy Ouintus Fabius lovassági főparancsnoknak, nem a dictator csicskásának tekintette magát. (5) Mire vetemedett volna, ha — ami a háborúval járó kockázat és a kétesélyes hadiszerencse miatt előfordulhat — rosszul végződik a csata, ha most büntetéssel fenyegeti a lovassági főparancsnokot, miután az legyőzte az ellenséget, megvédte az állam érdekeit, de úgy, hogy még ő, a páratlan fővezér sem csinálhatta volna jobban? (6) De nem a lovassági főparancsnok az egyetlen szálka a szemében, hanem legalább annyira a katonai tribunusok, a centuriók, a közkatonák is. Ha módjában állna, mindannyiukon kitöltené dühét, (7) de minthogy nem teheti, egyedül őrá fenekedik. Az irigység is, akárcsak a villám, a csúcsokba csap bele; ő is a vállalkozás kezdeményezőjét és vezetőjét veszi célba. De ha majd őt és tette dicsőségét megsemmisítette, velük is úgy fog bánni, mint győztes a foglyaival, és amit megtehetett a lovassági főparancsnokkal, azt meg meri majd tenni a katonákkal is. (8) Tehát az ő védelmére kelve oltalmazzák meg egyben mindannyiuk szabadságát is! A dictator, ha azt látja majd, hogy a sereg éppoly egységes győzelme megvédésében, mint az ütközetben volt, és hogy egyetlen férfiú megmentését mindnyájan szívükön viselik, talán megenyhül majd. (9) Egyszóval ő a serege hűségére és hősiességére bízza életét és vagyonát. 32. (1) Az egész gyűlés kiáltozásban tört ki: ne aggódjon, senki sem emelhet rá kezet, csak a római légiók testén keresztül. Nem sokkal ezután megérkezett a dictator, és azonnal gyülekezőt fúvatott, (2) majd csendre intve a katonákat, a kikiáltó révén Ouintus Fabiust hívatta. Amikor az lentről az emelvény elé lépett, így szólt hozzá: (3) , Azt kérdem tőled, Quintus Fabius: mit gondolsz, ha a dictatoré a legfébb hatalom, és engedelmeskednek neki a kirdlyi tekintéllyel felruhazott consu/ok, és engedelmeskednek a consulokkal azonos jósjelekkel megválasztott praetorok, méltanyosnak tartod-e vagy sem, hogy szavainak a lovassági főparancsnok is engedelmesked503
