Oldal 503 [503]
OCR
megütközött a samnisokkal. (5) A csata sikere akkor sem lehetett volna teljesebb, ha maga a dictator is ott van: a vezér mindent megtett a seregért, a sereg a vezérért. (6) A lovasság, amely ismételt rohamokkal sem tudta áttörni az ellenséges vonalakat, Lucius Cominius katonai íribunus biztatására leszedte a lovakról a zablát, és oly elsöprő támadásra sarkantyúzta őket, amelynek semmi erő nem volt képes ellenállni. Fegyveren, vitézen átgázolva széltében-hosszában pusztítottak, (7) és a lovasság támadását követve a gyalogság is megrohanta a megzavarodott ellenséget. Állítólag 20 000 ellenséges katonát vágtak le ezen a napon. Egyes történetírók szerint a sereg a dictator távollétében kétszer ütközött meg az ellenséggel, és kétszer aratott nagyszerű győzelmet. A legrégebbi íróknál! erről az egy csatáról olvashatunk; némelyik évkönyv pedig meg sem említi az egészet. (8) A lovassági főparancsnok a roppant öldöklésből zsákmányolt hatalmas mennyiségű fegyvert egy jókora halomba hordatta és elégettette, vagy mert valamelyik istennek tett fogadalma kívánta így, (9) vagy ha a történetíró Fabiusnak akarunk hinni, azért, nehogy a dicfazor arassa le az ő dicsősége gyümölcseit: hogy ne írathassa nevét a zsákmányra, ne vitethesse saját diadalmenetében. (10) A győzelemről szóló levelet sem a dictatornak, hanem a senatusnak küldte el, ezzel is kifejezve, hogy dicsőségét egyáltalán nem hajlandó vele megosztani. Legalábbis a dictator így értette eljárását, és míg mindenki a kivívott győzelmet ünnepelte, ő nem titkolta dühét és elkeseredését. Hirtelen elbocsátotta a sezazust, kirohant a Curiából, (11) és azt hajtogatta, hogy a lovassági főparancsnok a diczazori méltóságot és a katonai fegyelmet is éppúgy legyőzte és eltiporta, akárcsak a samnis légiókat, hacsak meg nem bűnhődik a felsőbb tekintély semmibevételéért. (12) A dühtől és a megtorlás vágyától tajtékozva indult vissza a táborba, de a lehető legnagyobb menetteljesítménnyel sem tudta megelőzni jövetelének hírét. (13) Néhányan ugyanis előtte érkeztek meg Rómábóla hírrel, hogy a dictator bosszút lihegve közeledik, és szinte minden második szavával Ditus Manlius tettét dicséri.? 31. (1) Fabius azonnal gyűlést hívott össze, és megeskette katonáit, hogy amilyen hősiesen megvédték hazájukat legelkeseredettebb ellenségétől, éppen úgy megoltalmazzák majd őt is, akinek vezetésével és jósjeleivel győztek," a dictator ! Livius itt valószínűleg — elsősorban vagy egyedül — Fabius Pictorra gondol. 2 Vö. VIII. 7. 3 Fabius mint lovassági főparancsnok valójában nem a maga, hanem a dictator jösjeleivel győzött. 502
