Oldal 501 [501]
OCR
került rabszolgának Gaius Publilius, akinek fiatalsága és szép külseje a hitelezőt szánalom helyett fajtalanságra és gyalázatos bánásmódra bujtogatta. (3) Az ifjú hamvas báját mintegy a törlesztés ráadásának tekintve, először mocskos szavakkal próbálta őt elcsábítani, majd amikor ocsmány ajánlata süket fülekre talált, fenyegetésekkel akart ráijeszteni, és újra meg újra figyelmeztette szerencsétlen helyzetére. (4) Végül látva, hogy a fiúban sokkal elevenebben él szabad származásának, mint jelenlegi kiszolgáltatottságának tudata, meztelenre vetkőztette és megvesszőztette. (5) A véresre vert ifjú kirohant az utcára, és világgá kiáltotta hitelezője kéjvágyát és kegyetlenségét. (6) Roppant embertömeg özönlött a Forumra; a kedélyeket felkorbácsolta mind a szánakozás Publilius ifjúsága és megalázó megkínzása fölött, mind a saját és gyermekeik helyzete miatti elkeseredés. Innen egyetlen nagy menetben a Curia elé csődültek. (7) A consulok a váratlan megmozdulás nyomása alatt összehívták a senazust, az emberek pedig a Curiába belépő senazorok lábához borultak, és az ifjú összevert hátát mutogatták nekik. (8) Ezen a napon egyetlen ember zabolátlan kegyetlensége miatt megsemmisült a hitel igen erős köteléke. A consulokat a senatus megbízta: terjesszenek a nép elé törvényjavaslatot, hogy a büntetésükre váró bűnözőkön kívül senkit nem szabad bilincsben és béklyóban tartani, (9) és a kölcsönvett pénzért az adós csak vagyonával, nem személyével kezeskedik. Így szabadították fel az adósrabszolgákat, és rendelték el az adósrabszolgaság eltörlését. 29. (1) Noha ebben az évben egymagában véve is elég gondot okozott az atyáknak a samnis háború, a lucaniaiak váratlan elpártolása és az őket lázadásra felbujtó Tarentum, a bajokat még tetézte, hogy a vestinus nép! is a samnisokhoz csatlakozott. (2) Míg erről ebben az évben inkább csak az emberek pletykáltak mindenfelé, hivatalos gyűlésen nem került szóba, a következő év consuljai, Lucius Furius Camillus (másodszor) és Iunius Brutus Scaeva [325] úgy látták, ez az első és legfontosabb kérdés, amelyet a senazus elé kell terjeszteniük. (3) Bár a bejelentés nem számított újdonságnak, az atyáknak mégis súlyos gondot jelentett. Féltek komolyan venni, de figyelmen kívül hagyni is, hiszen ha a vestinusokat nem büntetik meg, a szomszéd népek elkanászodnak és elbízzák magukat, ha viszont megtorló hadjáratot indítanak ellenük, a közelükben dúló háborútól való félelmükben és felháborodásukban fognak majd fegyvert. (4) Ezek a népek — a marsusok, paelignusok, marrucinusok? — játszva felértek a samnisokkal haderejüket tekintve, és számítani lehetett rá, hogy ha a rómaiak meg1 A vestinusok a marsusoktól keletre, a paelignusoktól északra éltek. ? A marrucinusok a mai Chieti kornyékén laktak. 500
